Nincsen Fény edény nélkül
Kérdés:
Mi a jelentese, hogy nem létezik Fény edény (vágy) nélkül?
Válasz:
Képzeld elmagadnak, hogy te elérkezel a vendéglőbe betegen. Az asztalon nagyon sok finomság, és mindenki körülőtted nagy étvággyal eszik, de te nem akarsz semmit. Tegnapig te nagy étvággyal ettél a többiekkel eggyütt és örömöd volt az összes ételekben. De ma te beteg vagy, nem érzel semmi izet és nem nyúlsz az ételekhez, mintha te egy üres asztalnál ülnél. Ezt nevezzük a vágy hiányának, az edény hiányának. Létezik megtöltés, élvezet, azoknak akik rendelkeznek étvággyal, és nincsen élvezet azoknak akik nem rendelkeznek étvággyal.
A mi világunkban felfedeződik a lehetőség a megtöltésre, habár ez csak az anyagban, és nem az élvezet érzékelésében. Az egyik érez éhséget, várható élvezetet, hogy a jóságok az asztalon vannak, ez hivogatja őt, és a másik nem érez élvezetet erre, de ők mindketten látják a tányért tele joságokkal! De a spirituális világban ez másképpen van, az anyag a Fény, a megtöltés, és az edény csak akkor fedeződik fel ha van étvágyad hozzá. Képzeld el magadnak, hogy te eggyütt ülsz a barátoddal, aki beteg. Te egy asztalt látsz ami tele van jósággal és ő nem lát semmit. Ő nem látja a tányért az étellel, ez ahogy a spirituálitásban történik!
Ez történik a mi világunkban korporálitásban is: “Én látom azt amit akarnák enni” , ez világosnak tünik, hogy a szemeim látják. De a spirituális világban az élvezet nem öltözik bele a fizikai árúcikkekbe és mi nem láthatjuk. Azaz az egyedüli dolog ami hiányzik nekünk, az edény, a vágy, az étvágy. Mi most ilyen betegségben vagyunk betegek, amelyet “egoizmusnak ” nevezünk, és nem látjuk a spirituális élvezeteket. Előttünk állnak a tengernyi élvezetek, az egész világ előttünk, de ez “nem a mi világunk”, hanem az Ein Sof világa, az összes világok itt találhatok, a közeledben. De te egy olyan vággyal születtél, hogy csak itt, a fizikai valóságban fedezheted fel az izeket.
A spirituális világban te csak akkor érezhetsz, ha megszerzed az étvagyat rá, a sóvárgást. Csak ezzel a feltétellel fedezheted fel a Fényt. A Fény létezik, csak még nem fedezted fel. Ha a vágyad kivánja Őt, te felfedezed az Ő részét, ugyanazt a részt ami hiányzik neked. De hogyan tudhatom, mit kell felfedezzek, ha én még soha nem láttam a Fényt, és nem is tudom, hogy mi az? Ha meséltek volna nekem ezekről az izekről, amelyek ismertek nekem, akkor én meg tudnám érteni. De itt semmi, nem látok semmit. Ennélfogva, egy “Spirituális csalogatás” (Resimo) ébred fel bennünk, egy valamilyen érzés, amely nem tiszta nekünk, a jővő öröme. Én el kell érjek a csoporthoz, a könyvekhez, és halljam, hogy ez mennyire fontos, azaz felébresszem magamat. De ha nincsen vágy, nincsen szikra, nem lehet felfedezni a spirituálitást.
Ahogy mondva: “Nincs kényszer a spirituálitásban”. Az összes élvezetek előttünk, tessék, vegyed! Bár te ezt magadtól nem akarod, akkor mit panaszkodsz? Te magadtól nem akarod Őt…
