A rendszer korlátai
Kérdés: Képzeljük el, hogy vásárolni akarok egy különlegesen díszes autót, ami kétszer olyan drága, mint egy átlagos autó. Miért teszek én rosszat a többieknek ezzel?
Válasz: Mi mindannyian a természet egy globális (világméretű) általános, körülhatárolható természeti rendszernek vagyunk a részei. Ezek a részek az egymás közötti kapcsolataik révén egy egységes szférát alkotnak, amelyből senki sem léphet ki. Mindannyiunknak a kötelessége hogy ebben a rendszerben létezzünk, és nagyon precízen kiszámított módon össze legyünk kapcsolva egymással.
Ezért, amikor az átlagosnál kétszer drágább autót vásárolok, ekkor én egy rákos sejtté válok, hiszen nem azért vásárolok hogy normális életvitellel szolgáljam a többieket, hanem hogy eggyel többet harapjak a jóból. Minél többet fogyasztunk a szükségestől, annál veszélyesebb tumorrá válunk.
A közös szervezetünk felépítése ideális: minden benne létező személynek meg kell kapnia az életéhez elengedhetetlenül szükséges és ezen felül csak a többiekre kell gondolnia. A teremtő megteremtette a vágyat és a beteljesülését. Akkor miért vennénk el váratlanul többet, mint ami a szükségletünk?
Minden vágy egybe van kapcsolva. A fény megtölti őket és életet ad nekik a külön formájukban. De valaki hirtelen „maga felé rántja a takarót” azzal, hogy többet akar. Ennek eredményeképpen valakinek a többlete valaki másnak a hiányává válik.
Manapság ez nekünk világosan meg van mutatva: milliárdnyi ember van az éhezés küszöbén és időközben a Föld erőforrásai kimerülőben vannak. Hamarosan elhasználjuk őket és nélkülük maradunk.
Hamarosan mindennek a végére érünk a jelenlegi fogyasztásra szánt termelésünkkel. És mi lesz majd utána?
Ezért, ha (nem?) szeretnénk elérni azt az életmódot amely az életszükségletek határain belül van a saját akaratunk ellenében, ez fog történni. Minden véges, határral rendelkező, és felhasznált. Mindennek van vége, és ez közeledik.
br
