Ne hagyd magad megvesztegetni, amikor az igazságot keresed
Kérdés: Hogyan tudunk nem visszakozni az úton, hogy megtudjuk az igazságot, és végül felfedezni azt, hogy hazudunk magunknak?
Válasz: Ha a személy képes belekapaszkodni az igazságba, akkor nagyon szerencsés! Mi azt látjuk, hogy sok ember van a világon, akik nem tudják miért élnek, és nincs is szükségük az igazságra.
Másokban már felmerül ez a kérdés, de ebben a formában: Miért szenvedek? Azért ez a kérdés nem az élet értelméről szól, hanem arról, hogyan érezhetném másmilyennek az életet most, amikor az édes érzések helyett csak keserű érzéseket tapasztalok?
Vannak más emberek is, akik nem a jó életről kérdeznek, hanem az igazságot keresik. És vannak emberek, akik nem az igazság után kérdezősködnek, hanem inkább arról, hogy ki adta nekünk ezt az életet – a Teremtőről. Ez a kérdés már nem rólam szól, nem arról, hogy ki vagyok én, mi fog történni az életemmel az egyik, vagy a másik esetben. Én azért jöttem, hogy megismerjem Őt, elérjem a Teremtőt és benne létezzem – magában a forrásban, a gyökereknél.
Sok szintje van ennek a viszonyulásnak, a kereső (viszonyuló) igényétől és érzékelési képességétől függően. Itt minden az egyén lelkének gyökereitől és a pillanatnyi életciklusától függ, értve alatta, hogy a fejlődésének (haladási útjának) éppen melyik pillanatában van.
Még akkor is, ha a pillanatnyi állapotunkban nem találjuk természetesnek, hogy követeljük az igazságot, megtehetjük, hogy kifejlesztjük magunkban ezeket a vágyakat használva a „tanító, könyvek, csoport” eszközöket és ily módon jussunk előre. Bizony ez nem könnyű, és elvárja tőlünk hogy felfedezzük, mi rejlik nagyon mélyen a belsőnkben, az információs génjeinkben a resimóban (Reshimot).
br
