Legyünk élők!
Jul. 8, 2011 12:09 pm
A Zohár, “Truma (Adomány)fejezete, 432: …a világban minden ember meghal, porrá lesz, ezért sokan megtérnek s a Gazdájukhoz fordulnak e félelem miatt. Félnek a bűntől Miatta. Kérdés: Ha meghalunk, akkor mi lesz? ?
Válasz: “Halál” és “élet” csak a vágyak szintjén érthető. A Zohár szerint “élni” az egyenlő az adás késztetéssel, és a “halál” azonos a rosszazós kapás késztéssel.
Hiszen a spiritualitásban, lelkiségben nincs téridő, tehát nincs élet és halál sem. A mi világunkban beszélünk életről és halálról, mert ezt a létformát érzékeljük csak és ez látszólag aztán eltűnik előlünk. Azt hisszük, hogy az élet az a tst lélegzése és a halál a lélegzés megszűnés.
De ha valaki elkezdi megérezni a spiritualitást, az adást, a lelkiséget, akkor ez fura megkülönböztetés lesz. Hogy is lenne lehetséges, hogy a lét és a nemlét közt az élet és halál szerint tegyünk különbséget? Ha a lét egy új szintjét kezdjük sejteni, akkor a földi – kapásszintű – élet-halál fogalom eltűnik.
Amikor arra a szintre érünk , ahol az adás az élet és a kapás vágya a halál, akkor ezzel az állati lét fölé emelkedünk az emberi szintre és atttól kezdve az e közös gyógyulási vágya lesz az emberi, az élet szintje és az állati létszint a halál lesz a szemében. Attól kezdve az állati test élete vagy halála már másodlagos lesz.
Az állati teste lassan elveszti a jelentőségét az élet-halál meghatározásában. Még ha meg is hal a teste, addigra már a vágyak és érzések egy új szintjére érkezett a személy a lelkiség szintjén s ezzel az új közös énnel egyesül.
Tehát az evilági tapasztalat megtörése nem okoz törést a lélek fejlődésének folyamatában.
From the 2nd part of the Daily Kabbalah Lesson 7/8/11, The Zohar
From the 2nd part of the Daily Kabbalah Lesson 7/8/11, The Zohar
