Az én célom, hogy akarjak
Kérdés:
Mit jelent az, hogy emlékezzünk a Teremtőre napközken? Hogyan tesszük a Teremtőt oda minden egyes pillanatban?
Válasz:
Mi a Fényben, a Malchut de Ein Szofban vagyunk, amely teljesen megtelt Fényel. De ebben a végtelen állapotaban és teljességében, mi csak azokat a tulajdonságokat érezzük, látjuk, amelyek lefestik nekünk ezt a világot az Ein Szof világa helyett. Ha mi erre akarjuk irányozni magunkat, arra a célra, hogy elkezdjük érezni az Ein Szof világát, akkor nekünk Arvutra van szükségünk, kölcsönös garanciára, a környezet által. A barátok kell adjanak hozzá erőt, vágyat, támogatást, kitartást, és a cél fontosságának a felismerését.
Az én részemről a cél csak egy hiány, vágy, semmi más. Én állandóan hiányt kell étezzek, azért kell, hogy aggódjak és keressek, hogy képes legyek elegédettséget adakozni a házigazdának, mint ahogy ő adakozik nekem. Én nem tudom hogy, mit adakozik ő nekem? Ha, ez az élet amit most érzek az amit tőle kapok, akkor lehetséges azt mondani, sokkal jobb lenne ha Ő nem adna nekem semmit, mert én szenvedek az életemben. Azonban nyilvánvaló, hogy „Aki hibáztat, az csakis a saját hibáin keresztül hibáztat”. ( Se kol a poszel bemomo poszel). Tehát az én viszonyomat a Teremtőhőz, csak igy lehet meghatározni:- én azt az állapotot akarom elérni, amelyben én adakozhatok.
Ez az eredmény annak köszönhető, hogy a Fény befolyásol engem, egyre nagyobb benyomást tesz rám, és hirtelen annak az illuminációi megépitik bennem a vágyat. Mi nem tudjuk mi az :”Lisma”, a felülről való felébresztés. De amikor elérkezik, akkor az ember mondhatja: „Most már én tudom, most már én értem”. Erőfeszitéseket kell befektetni, hasonló a kis gyerekhez, és ebből az erőfeszitésekből jelenik meg az érzés, és nem előtte.
