Dr. Michael Laitman

Az én célom, hogy akarjak

Kérdés:

Mit jelent az, hogy emlékezzünk a Teremtőre napközken? Hogyan tesszük a Teremtőt oda minden egyes pillanatban?

Válasz:

Mi a Fényben, a Malchut de Ein Szofban vagyunk, amely teljesen megtelt Fényel. De ebben a végtelen állapotaban és teljességében, mi csak azokat a tulajdonságokat érezzük, látjuk, amelyek lefestik nekünk ezt a világot az Ein Szof világa helyett. Ha mi erre akarjuk irányozni magunkat, arra a célra, hogy  elkezdjük érezni az Ein Szof világát, akkor nekünk Arvutra van szükségünk, kölcsönös garanciára, a környezet által. A barátok kell adjanak hozzá erőt, vágyat, támogatást, kitartást, és a cél fontosságának a felismerését.

Az én részemről a cél csak egy hiány, vágy, semmi más. Én állandóan hiányt kell étezzek, azért kell, hogy aggódjak és keressek, hogy képes legyek elegédettséget adakozni a házigazdának, mint ahogy ő adakozik nekem. Én nem tudom hogy, mit adakozik ő nekem? Ha, ez az élet amit most érzek az amit tőle kapok, akkor lehetséges azt mondani, sokkal jobb lenne ha Ő nem adna nekem semmit, mert én szenvedek az életemben. Azonban nyilvánvaló, hogy  „Aki hibáztat, az csakis a saját hibáin keresztül hibáztat”. ( Se kol a poszel bemomo poszel). Tehát az én viszonyomat a Teremtőhőz, csak igy lehet meghatározni:- én azt az állapotot akarom elérni, amelyben én adakozhatok.

Ez az eredmény annak köszönhető, hogy  a Fény befolyásol engem, egyre nagyobb benyomást tesz rám, és hirtelen annak az illuminációi megépitik bennem a vágyat.  Mi nem tudjuk mi az :”Lisma”, a felülről való felébresztés. De amikor elérkezik, akkor az ember  mondhatja: „Most már én tudom, most már én értem”. Erőfeszitéseket kell befektetni, hasonló a kis gyerekhez, és ebből az erőfeszitésekből jelenik meg az érzés, és nem előtte.

bs

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 9,818 seconds.