Egy új gyertya fénye
A Teremtő bajokat és problémákat zúdít azokra, akiket előrehaladásban szeretne látni, azaz egy „sötét pincébe” veti őket. Amennyivel valaki többet fejlődik, azt érzi, még nagyobb bajba jutott, és nem érti, miért kap ilyen keserű életet, másokkal szemben. De mit is kap valójában, és hogyan haladhat előre valaki, a sötétségben végzett munka által?
Még ha nem is hasonlítja magát másokhoz, még mindig nem lesz érthető, hogy a Teremtő az Atya, miért bánik vele ilyen módon. Hogy lehetséges az, hogy a Teremtő, aki jó, és jót cselekszik, egy ennyire kemény, és keserű életet ad neki, ilyen hosszú időre?
Nem is értheti ezt meg, ameddig be nem fejezi a feladatát. Végül is, egy ember, még egy pincében is felnőhet. Egyre többet tanul az állapotáról, elkezdi megérteni, hogy a pincébe szorítottság érzéseinek az oka, a saját irányultsága az Atya felé.
Megpróbálja úgy érzékelni ezt, mint egy speciális eljárást, a sötétségben megnyilvánuló érzései ellenére. Kapcsolódnia kell ezekhez a konfliktusos érzésekhez, és ezek felett a Teremtőhöz tapadni, igazolni Őt, ameddig fel nem nő mindezek által. Akkor elkezdi a pince sötétségét úgy kezelni, mint Fényt. Elkezd kapcsolódni az Atyának ehhez a segítségéhez, mindezen erőkhöz és feltételekhez, melyek elhozzák az új Fényt, a „gyertya” Fényét, a pince sötétségében, de nem az a Fény, amely kívül elérhető, ennek a világnak az összes lakója számára.
Akkor a gyertya Fénye világít a számára, de nem azért, mert valaki elhozta neki ugyanazt a Fényt Fentről ebbe a kazamatába, ami mindenki másnak megvan. Egy másik Fényt kap, a király segítségét. Majd pontosan ebben a sötétségben, az ember elkezdi látni, hogy ez nem sötétség, hanem hatalmas Fény, csak minden eddigitől különböző Fény! Ez egy új szint, egy új világ.
Felnőtt, mivel a teljes 20 év, ameddig a pincében dolgozott, sokkal nagyobb jelentőségű, mint egyszerű várakozás ennek a kioldására. Minden pillanatban erőfeszítéseket kellett tennie, és ezért ez a pillanat állandóan egy másikba váltott át. Ezáltal kapcsolódik a személy az összes pillanathoz.
A sötétséget Fénybe fordítja, mindezen lépéseknek a befejeztével. Minden baj és szenvedés, amellyel találkozott beteljesedéssé válik, a Teremtő minőségének megfelelően, aki mindezt hozzáadta az ember életéhez, és pontosan az övéhez, vagyis nem máséhoz.
Azaz az embernek fel kell nőnie a sötétségben, és a saját erőfeszítésein át, megértheti, mi az, ami a Teremtőnek élvezetet nyújt. Ezáltal a személy elhagyja a pincét.
Azonban ezzel egy másik világba lép be, ez lesz a világa, a szintje, kiérdemli a király fia címet ez által. Nem olyan, mint az összes ember körülötte, akiket egyszer irigyelt. Minden keserűség, és szenvedés, amellyel szembesült, ezzel a világgal összefüggésben, segítettek leválni erről a világról, segítettek megtanulni, a Teremtő felé mutatandó helyes hozzáállást, és megfordították ezt a viszonyt a rossz irányból, a helyes irányba, az értelem feletti hit által.
Most felismeri, hogy pontosan ez az, ami a király gazdagsága, és nem azok a kicsinyes élvezetek, amelyeket ennek a világnak a lakói hordoznak vágyaikban. A valódi öröm, az adakozásban rejlik, és nem a többieknek kényelmet okozó, megszerzésre irányuló morzsákban.
KN
