Dr. Michael Laitman

Elrejtés nélkül, nem tudjuk feltárni a teljességet

Shamati #174 “Elrejtés″: az elrejtéssel kapcsolatosan meg kell érteni, amely elrejtés, titok, a korrekció maga, a Teremtő minősége. Amennyiben ez nem ilyen módon létezne, azaz elrejtésben, az ember számára, akkor az képtelen lenne elérni bármilyen fokú teljességet, mivel nem lenne méltó az ügy fontosságának a felfogásához, megértéshez.

Mi a Fény által lettünk megteremtve, mint élvezetek megszerzésére irányuló vágy, és ezért teljes egészében a hatalmában vagyunk, és nem érezzük magunkat létező teremtménynek. Ma még nem érezzük a saját létezésünk lényegét. Amit érzünk, az egy csalóka érzés, mivel ezzel csak az elválasztottságot, különbözőséget, és az egységgel való szembenállást, az arról való leválasztódást érezzük.

Azonban nem érezzük, hogy szemben állunk a Teremtővel, a Fénnyel, és ezért nem mondhatjuk magunkról, hogy létezünk. Végül is kényszerítve vagyunk, hogy mindent a szembenállás ellentétéből érzékeljünk, azaz, hogy vagyok „én,” és minden más rajtam kívül. Majd ennek a „rajtam kívül álló világnak” a viszonylatában, meghatározom, hogy ki vagyok.

Mindeközben azonban én egyedül maradok, mint egy tárgy, saját magamba zárva. Semmit nem tudok magamról, mivel senki senkivel nem állok olyan viszonylatban, hogy hozzá viszonyítva, mérhetném magam valahogy.

Ezért mielőtt az ember képes lenne ebben meg állítani magát, és végrehajtana egy megszorítást az egóján, azaz „átmenni a Machsomon” (a spirituális világ határvonalán) miközben ráadásul szemben áll mindenben a Teremtővel, nem nevezhető még teremtménynek. Ezt felkészülési időszaknak nevezhetjük, miközben teljes egészében fentről irányítanak minket.

Csak miután készen állunk magunkra venni az elrejtést, amely köztünk és a Teremtő között emelkedik, tudunk leszakadni Tőle, és nyerhetjük el, a független teremtmény létezési státuszát. Az elrejtés a célt magasabbra emeli nálam, mégpedig annak a mértékében, hogy én mennyire akarom elérni ezt a minőséget, de képtelen vagyok, mert az el van rejtve, és én pont ennek megfelelően fogom érezni a cél fontosságát.

Végső soron azonban eljutok egy ponthoz, ahol elkezdem értékelni, az elrejtést, mivel ez fordítja be az edényemet a Fény felé. Írva van, „a bölcsesség (Hochma) a szerényeknek adatik meg.” Ezért szerénnyé teszem a kapni akarásomat, képes vagyok elérni a Hochma Fényét, amely ellentétes most velem, el tudom majd fogadni azt, az adakozás érdekében Visszavert Fényben.

Ezért az elrejtés kiterjeszti a spirituális edényemet, 620 szorosára, és kínál nekem egy új vágyat, a megszerzés helyett. Ez nem más, mint hogy el akarom érni, az Adakozó Felső Erő fontosságát. A spirituális edény minden minősége benne rejlik tehát, a pillanatnyi elrejtésben.

KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,535 seconds.