Amig a vonat el nem ragad minket
A csoport úgy dolgozik, hogy minden tagja, felhasználja a hatalmas erejét a Fénynek . Meg kell hallaniuk a tanár utasítását és megvalósítani azt egymás között. Fontos, az Egység és az összekapcsolódás, a „kör”, amit egymás között teremtünk. Mindenki egyenlő, senki nem alacsonyabb, vagy nagyobb, egy tulajdonság, vagy valami elért siker alapján. Kicsi és nagy, kezdők es régebbi tanulók, mind egyelőek. A csoport egyenlő kell, hogy legyen, teljesen homogén és egyformán kell, hogy epekedjen az Egységért és a Kölcsönös Garanciáért.
Ha a csoport tagjai legyőzik a nehézségeket és a problémákat, és úgy akarják építeni magukat, hogy tényleg érezzék magukban az adakozás tulajdonságát, amely győzedelmeskedik közöttük, ezt a kapcsolatot nevezzük az Sechinának –(az Istenség jelenlétének). A kölcsönös vágy alapján, amely az idegen részek között alakul ki, amelyek eljutnak addig a vágyig, hogy összekapcsolódhassanak, és aztán, amekkora mértékben létrehozták a kapcsolatot, képesek ők felébreszteni magukra a Reformáló Fényt. Akkor elérkezik hozzájuk a az ÁB – SZÁG fénye, amely megvizsgálja és korrigálja a vágyakat. Így haladnak, mindaddig, amíg megértik, és elkezdik építeni a spirituális edényt a csoporton belül, az általános közös vágyban, amelyet ők a kölcsönös adakozásban építettek. Ez az edény megtelik az adakozás tulajdonságával és a beteljesülésével, ezt nevezzük a Felső Fénynek vagy a Teremtőnek, aki már most ott lakozik közöttük.
Ez a feladat, általában, azaz, mind az közösség számára, és mint a csoport számára. De ez a feladat az emberiség számára is, amely majd akaratlanul belemerül ebbe az állapotba. Csak nekik nincsen a kezdeti szikrájuk, amely felébred a szívben és vonzza őket, hanem a szenvedések nyomják el ezeket az embereket előre. Mi kel, hogy átvegyük a szikra szerepét, és ezzel mérsékeljük a szenvedést. Ezen kívül a közvélemény hamar eljut majd, a az alapelvek részleteinek felismeréséhez, és képesek lesznek haladni egy gyorsabb módon. A mi szerepünk, hogy átadjuk a világnak a korrekció módszerét, még mielőtt készen lennének lépéseket tenni. De most látjuk, hogy a probléma az, hogy ők gyorsabban haladnak, mint ahogy mi elhozzuk a korrekció módszerét.
Úgy tűnik, hogy mi haladunk és ők valahol messze hátul követnek. De ez nem így van, pontosan ők haladnak egyre gyorsabban és már készen vannak megkapni tőlünk a korrekció módszerét. Mi vagyunk elkésve és nem adjuk át ezt a módszert időben. Ez a nagy probléma, hogy mi fel kell gyorsítsuk a saját fejlődésünket és átadni az emberiségnek azt amire már vágyakoznak.
BS
