A bölcs úgy fejleszti magát mint egy gyermek
Ha az ember nem egoista módon sóvárog beteljesedni, vagyis megszerzési edénye nem vágyik a Fényre, mert nem hiszi, hogy az Élet Fénye képes elérkezni az edény felkészítése nélkül, ezt az embert nevezzük bölcsnek. Ő megérti, hogy kapott egy kezdeti benyomást, amit érezhet, ami egyáltalán nem olyan nagy benyomás. Azonban az összes többi jelenségeket, csak akkor érezheti, ha kifejlődik az edénye a négy fázison keresztül. Az utolsó fázisban a fejlődésnek, elkezdi magát érezni az adakozóhoz viszonyítva, és ennek megfelelően, elkezdi érezni az életét az adakozás viszonylatában, amely adakozás van elnevezve Felső Fénynek.
Azaz, a bölcs az, aki tudja már mire vágyakozik, egy új állapot születik meg benne, amikor bizonyos dolgokat cselekszik. A fény, amely hatással van rá, olyan változásokat hoz létre a vágyában, hogy a megszerzésből, az élvezet vágyából, ő elérkezik az adakozás vágyához és a szeretett érzetéhez, ami az élet. Az ő vágya megváltozik, közelebb érzi magát az adakozás cselekedetéhez, amelyet a kezdetben elnyomott. Kezdetben kemény munkába veti bele magát. Nagy erőfeszítéseket fektet be, majd ennek megfelelően a Fény befolyásolja, és elérkezik egy olyan állapothoz, hogy már ő akarja az adakozást.
Ez maga a csoda mikor a fény elkezd működni, az erőfeszítések hatására, még ha előzőleg a vágy a mi részünkről már meg is volt, ez megváltoztatja ezt a vágyat. A vágy vagy edény átmegy ezeken a minőségi változásokon, és egy új minőségre tér át. Az ember bölcsnek tekinthető, mert képes „látni a jövőt”, azaz az új vágya, amely benne megszületett, az adakozás vágya már. Aki erőfeszítést fektet bele, megérti, hogy a Fény ellenében dolgozik, amely állandó, „Jó es Jótevő”. A személy felhasználja a Reformáló Fényt, így halad előre, egyik állapot a másik állapot után, lépésről lépésre következik, amíg elér az Élet Fényéhez.
BS
