A választás területe
A múltban az egoizmus hátulról és oldalról üldözött minket, de mindig szabad utat hagyott az előre mozgásra. Ma azonban, a sorompók nem oldalról emelkednek elénk, hanem szemtől szembe velünk. Mintha egy fal emelkedne elénk, nem hagyva helyet az előre rohanásra, és semmit nem tehetünk.
Ez az állapot egyre jobban és jobban feltárul. Nem igazán akarok semmit, nem érzem, hogy növelhetem az egoizmusomat, képtelen választ adni a kérdésekre, melyek ma megjelennek bennem. Kinőttem az előző állapotot, és belépek a kérdések következő szintjére, a felnőtt korba és az új szükségszerűségbe.
Étel, szex, család – mindez távolra került, idegen lett, „elmutált” formájú. Gazdagság, hírnév, és tudás nem sokat ígérnek már ezek sem.
A tudomány is válságban van, nem ad válaszokat a kérdéseimre, még ha 50 – 60 éve teljesen úgy tűnt, hogy mindent megválaszol.
A hatalom semmi vált a szemünkben, láthatjuk, hogy az egyetlen célja, a pénz. A pénz pedig… valóban az egész életet értéktelenné tette! A kérdéseim már kinőtték a bankszámla kijelzőjén megjelenítendő összes helyi értéket.
Amikor valaki elveszíti szükséges „üzemanyagot,” hatalmas üresség emelkedik fel belül, és az emberben az a kérdés jelenik meg, „Mi az értéke az életnek? Az én számomra mi az értéke? Azonban hiányzik a beteljesülés a számomra. A gyermekeimnek mi az értéke? Amikor idősebbnek lesznek, akkor el akarják hagyni a családi fészket. Különben miért neveltük fel őket egyáltalán? Milyen jövő áll előttük? Szétesett család, széthullott társadalom? Az ember nem érzi, hogy bármihez kapcsolódna, semmi nem nyújt reményt. Ez egy fajta patthelyzet, amibe kérdéseink torkoltak.
Azonban a halálos végű állapot oka teljesen más, egyszerűen feléltük a természeti erőforrásokat. Ma teljesen tiszta, hogy az emberi fejlődés nem lehet végtelen, sem a mi igényeink oldaláról, sem az egységes egész létezése szempontjából. Ha folytatjuk a természeti erőforrások kizsákmányolását, a jelenlegi mértékben, akkor hamarosan semmilyen alapanyagunk nem marad, még az életszükségleteink számára sem.
Amit ma előállítunk, annak a 90 százaléka valamilyen módon az olajhoz kapcsolódik,az energiahordozók, a műanyagok, és így tovább. Amikor az olajtartalékok kimerülnek, itt maradunk úgy, hogy semmink nincs. Azonban mindennek ellenére, folytatjuk a tartalékok felélését.
Így egyfelől a természet határokat emel a számunkra, közgazdasági, klímaváltozási, és erőforrás szűkülési határokat, másfelől az egoizmus nem tol minket előre többé. Ez kérdéseket vet fel, amelyekre nem kaphatunk válasz itt, a mi világunkban, ebben a gyerekszobában, ahol annyi, érdekes játékot játszottunk mostanáig.
Ma a helyzet öngyilkossá vált, és irracionális mértékben elkezdtük a maradék erőforrás kihasználását.
Meg kell értenünk emiatt, a választás területére értünk. Ez az, ahol a szabad akarat megjelenik, a szabadságunk, és elkezdjük megérteni a fejlődésünk programját: Kik vagyunk? Miért vagyunk itt? Velünk együtt ez igaz, a világ rajtunk kívül álló részére is. Pontosan most van itt az ideje, hogy kezdjünk valamit ezzel a kihívással. Máskülönben az emberiség egy valóban reménytelen patthelyzetbe kerül.
Valójában a probléma gyökere nem a pénzügyi, vagy technológiai válság, vagy a családok válsága. Önmagunkkal vagyunk válságba. Meg kell értenünk, hogy kik vagyunk, miért vagyunk itt, mind a természet oldaláról, amely kötelez minket erre, mind a mi oldalunkról. Csak akkor leszünk képesek a dolgokat a saját oldalunkra állítani a világban.
KN
