Nincs élet a kölcsönös garancia nélkül
Kérdés
A kölcsönös garanciával összhangban ön az emberi szervezet és a szervek együttműködését szokta használni példaként, ahol mindegyik szerv kölcsönös felelősséget vállal az összes többiért. A rendszer zárt és egyesült.
Azonban nincs uniformizált rendszer az emberi társadalomban. Itt vagy ott az emberek különböző csoportokban egyesülnek, amelyek törvényszerűen harcolnak egymással. Azonban nincsen olyan érzékelése az emberi társadalomnak, amely az emberi szervezethez hasonlóan egy általános rendszerben működne. Nem érzem a másik embert úgy, mint ha a testem részei lennének, és így nem is mutatok feléjük kölcsönös garanciát, kölcsönös felelősség vállalást.
Válasz
Nyugodtan mondhatjuk, hogy minden példa, amit a tudományos kutatás hoz, és amit tapasztalunk a természetben, azzal az elvvel van egyezésben, hogy a „bíró csak az alapján dönt, amit a képes meglátni,” és ami egy csodálatos igazság önmagában. Minden jó és csodálatos, azonban személy szerint én nem érzem. Meg tudom érteni logikával, de az elmével való megértés nem elegendő ahhoz, hogy elvezessen engem, egy integrált formába.
Ha ezt érzékeléssel átfognám, ha biztos lennék benne, hogy ha nem működöm együtt a többiekkel, akkor nem érek el semmit, ha tudnám, hogy szükségem van másokra annak érdekében, hogy elérjek néhány életfontosságú célt, minden teljesen rendben lehetne. Még is valaki azt mondja, hogy egy jó élet lehetséges, azzal a feltétellel, hogy én és ő összekapcsolódunk. Akkor elérjük a jobb életet, a célt, és kikászálódunk a válságból, és a környezeti problémákból. Azonban nem érzem ezt. Meg tudom ezt érteni, azon a módon, ahogy a tudósok magyarázzák.
De miért nem mennek a tudósok ki az utcára, és miért nem zajonganak? Mi tartja vissza őket attól, hogy ezt tegyék? Nem látják a tényeket? De igen! Látják! De akkor miért nem egyesülnek, mennek ki az utcára, kezdik el kiabálni, hogy „barátaink, még egy kis feszültség, és a világ felrobban!” Miért nem ordítanak emiatt, megjósolva nagyon kényelmetlen, jövőbeni helyzeteket?
Azért, mert mindegyik ugyanazzal a problémával küzd. Adhatok egy listát ezer és ezer tudós, politikus, szociológus, politológus, vezető közgazdász, és még sok-sok okos ember nevével,akik kutatják és elemzik a problémáinkat, és látják, hogy csak az egység lehet a folytatás. Miért nem egyesülnek? Mert látják ugyan az igényét, de nem érzik, hogy kell csinálni.
Hatalmas különbség van az érzések és az elme között. Ami az elmében működik, nem kényszeríti az embert. Hányszor történt valakinek a személyes életében, hogy látta és tudta, hogy nem kellene valamit megtenni, de mégis megtette. Vegyük például a dohányzást. Bár mindenki tudja, hogy a dohányzás káros, az élvezet öröme, és a lustaság eluralkodik az emberen, és a viselkedésén.
Mit tehetek? Nem látok másokat rajtunk kívül, akik képesek megvalósítani ezt. Nekünk kell ezt a környezetet megszervezni, erő által. Amikor a környezet mesterségesen elkezd beszélni az egység igényéről, a globális kölcsönkapcsolatokról, ez a környezet el fog vezetni minket egy új érzékeléshez.
Akkor mindenki érezheti, hogy tényleg erre van szüksége! Miért nem értem el ezt még? Ugyanezen a módon nyűgöznek le minket, az előttünk villódzó reklámok. Ilyenkor átvezetem a benyomást, az elmémből, az érzelmeimbe. Az érzelem a vágy, az elme a gondolat. Nekem a vágyamon belül lesznek benyomásaim. A vágynak elegendő hosszan kell fennállnia, bármire is irányuljon.
Ez csak irigységgel, epekedéssel és dicsőségre vágyással lehetséges, amikor látom, hogy mindenki erről beszél, hogy mások, milyen nagyra értékelik, és tényként hirdetik nekem. Máskülönben ez semmit nem jelentene nekem. Ez az, ahogy ajánlanak, egy új matracot például: „Meg kell venni, különben soha nem tudja meg, hogy mi is a jó alvás!”
Ha ez a hirdetés mindig működik, akkor nem nagyon van valódi választás. Ennek eredményeképpen, az ember visszaemlékezik a cég nevére, és valamilyen alkalomból elmegy a boltba és vesz egyet. Ha én nem én, a többség akkor is megadja magát és megveszi. Ez így működik. Ezért forgatják az áruk teljes költségének a 70 százaléka a reklám.
Láthatjuk mennyi hirdetés irányít minket közvetlenül a hirdetett termékre. Ezért tulajdonképpen csak a hirdetéssel van dolgunk, vele kötünk „üzletet.” Nem valakinek az érdeke miatt, hanem mert nincs választásunk. Akkor gyerünk, és hirdessük ezt a fontos üzenetet önmagunknak.
Akkor majd a valódi agymosáson át elérkezünk az integráció és az egység fontosságának megértéséig, és a kölcsönös garanciához. Amikor ezt elveszítjük, hirtelen majd vágyni fogunk rá. Miért? Mert az általános tudatosság el van fedve a környezetben, amely felettem uralkodik, mivel a befolyása alatt vagyok.
KN
