Ő tesz megkülönböztetést a Fény és a Sötétség között
Mi nem tudjuk megérteni mi az értelme, annak a mondatnak, hogy, „A hit az értelem fölött”, ameddig az ember nem szerezi meg az érzését,annak, ami ebben rejlik. A hit felfedezése az értelem fölött, egy időben érkezik el az “értelem” (Dat) felfedezésével. Mi most még nem tudjuk mi is az értelmünk, mivel ösztönös módon, a tudatalattiban, állandóan a jó állapot felé fordulunk és állandóan eltávolodásban vagyunk a számunkra a rossz állapotoktól.
Nincs hatalmamban megvizsgálni, látni, érteni és érezni, miért ebben a formában haladok előre. Mivel ez még korai is lenne, azonban már egy korábbi módon bele még is el van rejtve az én természetemben az értelem feletti hit, azaz még mielőtt elérkezhetnék a megértéshez és a megérzéshez, és ezt állandóan figyelemben kell venni. Ez az én természetem.
Ennél fogva, ahogy írva van “Ő megkülönböztet a Fény és a Sötétség között”, ez ugyanaz az állapot, amelyben az ember elkezdi érezni, hogy az értelme működteti őt. De amikor ennek a működését kívülről figyeli, oldalról, és ebből a megfigyelő ponttól ő már lát egy másik állapotot, amely aztán benne fokozatosan megszületik benne és készen áll a fejlődésre.
Tehát az ember megszerez egy új vágyat (Spirituális edényt), amelyben le tud válni a korábbi természetétől. Ebben az új vágyban együtt van más lelkekkel és a Teremtővel, mert a Teremtő csak ebben a közös vágyban jelenik meg. Ezt egy “integrált” számításnak nevezzük, amely magában foglalja mindenki érdekeit, olyan mértékben, ahogy az emberben feltárul.
Ettől a nulla ponttól, a két irányban, az “értelem”(dat) és ” hit az értelem fölött”, (Emuná lemálá mé á dát), párhuzamosan fejlődés indul meg. Amilyen mértékben fejlődik az egyik, úgy fejlődik a másik is. Ez addig folytatódik, amíg elérjük a végső korrekciót.. Az értelem az én természetes egoista vágyam fejlődése, és a hit fölötte pedig, az adakozási vágynak a fejlődése.
A Fény az, amely megkülönböztetést tesz a kettő között, azonban az egyik mindig a másikra épül. Ezért válik olyanná válik a megszerző, hogy bár megszerzésben lesz, de “azért, hogy adakozzon”, bár úgy tűnik, hogy ezek a szavak (megszerzés az adakozás érdekében) nem kapcsolhatók értelmesen össze és ellentmondanak egymásnak, és csak az értelem előre haladtával fejlődik ki a hit az értelem fölött, amely kibékíti ezt az ellentétet.
Majd megjelenik az érzés, hogy hit, amely az értelem felett áll, és az értelem eltávolodik egymástól, ezt úgy hívjuk hogy “az Úr Üdvözölése”. Attól a pillanattól kezdve, az ember kezdi érezni saját magában az új edényeket és az új spirituális vágyakat. Ez megkívánja, egy új értelem megszerzését, hiszen a megszerzés vágya mozgat most is, és a hatalmas új vágyhoz tartozó értelem, csak jóval később érkezik.
Egyelőre csak megpróbáljuk megszerezni az adakozás vágyát és erőfeszítéseket fektetünk a tanulásba és a csoportba, ezt hívjuk a “felkészülési időszaknak”. Még nincs spirituális vágyunk, és még nem értünk el a “nulla ponthoz”, amelyből elkezdhetjük felfedezni az említett két jelenséget: az értelmet és a hitet az értelem fölött. Pontosan ebből a pontból kezdünk el mi dolgozni majd az értelem fölötti hittel, és nem korábban, vagyis nem az felkészülési időszakban.
Mi állandóan egyik állapotból a másikban megyünk: az értelemből felemelkedünk az “értelem fölé”, majd visszazuhanunk, és így tovább. Bele kell, hogy fulladjunk az értelembe, azért, hogy felemelkedjünk, az értelem fölötti hitbe Nekünk azért kell az értelem, hogy fölé emelkedjünk. Ami a legfontosabb, hogy tudatosan rendelkezzünk a megszerzés vággyal, és meg kell találnunk,, hogyan dolgozzunk, a vele ellentétes formában
BS
