A korrigált szív számítása
Az eszközök, amelyekkel a mi világunkban dolgozunk, a fizikai alapú elménk és szívünk, melyek konfliktusban vannak egymással. Egyiknek a fejlesztése során, láthatólag el akarjuk kerülni a másiknak a fejlesztését. Általában már gyermekkorban láthatóak valakinek a személyiségvonásai, a tudományos, vagy művészeti hajlama. Ez egy nagyon pontosan meghatározott alapon determinálja az ember választásait és karakterisztikáját.
Azt mondjuk: „Ne romboljuk le az érzéseket az elme által.” Másfelől hozzátesszük, hogy „Még nem érzik az emberek, mit jelent az a mondás, hogy amikor megteszed, akkor megérted.” Azaz az érzések segítenek megszerezni a megértést, annak érdekében, hogy valaki utána uralja az érzéseket. Végül is a gondolatok az érzékelésből származnak. Ennek ellenére az elménk és az érzéseink állandóan harcban állnak.
A spirituális világban az elme és az érzés egységet képez. Az érzékelés a lényeg mivel ez hozza létre a gondolatot és segít megérteni és elérni az érzéseket. A valódi spirituális edény az elme és az érzés egyesítése a négy ismert fázison át. Amikor elérjük az utolsó, negyedik fázist, akkor teljes egészében megértjük az érzéseinket és ennek megfelelően vagyunk képesek döntéseket hozni. Ezen a pontos a konfliktus az elme és a szív között többé nem áll fenn.
Ez a pont egy hatalmas különbséget takar a fizikai és a spirituális világ között. Ezért nevezzük a spirituális létezést teljességnek. Végül is a az ember nem tud kettészakadni, mint a mi világunkban, amikor érzései vannak, és ezek hatására, bolondként viselkedik, mintha nem is lenne agya. Az elméje súgja neki, hogy ez nem jó, de közben a szívét követi.
Ezért az elme és az érzés ebben a világban nincs egyensúlyban, és ez szenvedést okoz, hibákra és bukásra kényszerít minket. A probléma a mi világban az, hogy nem tudjuk egyesíteni az elmét és a szívet, mivel az egoizmusunk elválasztja azt.
Az okos egoizmus és az érző egoizmus között különbség van, azok szemben állnak egymással. Ez állandóan megtörténik, amikor megértjük, hogy a tetteink oktalanok az elme nézőpontjából, miközben belerokkanunk a szívünkbe, mivel élvezetet vágyunk megszerezni, az érzés kínzó, majd ezen a módon cselekszünk, és később emiatt pedig szenvedünk. Tény, a végén meg kell fizetnünk az árát, az elme számításainak megfelelően mindenért, amit az alapján tettünk meg, amit a szívünk diktált.
Egyetlen megoldás van, az ember korrekciója mivel csak a spirituális világban válik az érzés és az elme eggyé, mégpedig az értelem fölé való emelkedéssel. Írva van, hogy „a szív elkezd megérteni,” mivel a megértés pontosan a spirituális érzékelésből származik. Akkor abbahagyjuk a hibázást, és helyes módon végzünk kalkulációkat.
KN
