Tényleg az egész világ a Szináj hegy alatt áll
Igen, ahhoz hogy a tanulás “élet-elixir” legyen és ne “halálos méreg”, a szándék kell a felépítő megvilágításra, Fényre. Mi azért tanulunk együtt, hogy felépüljünk, gyógyuljunk, javuljunk.
Kabbala, Elfogadás a többi szent – önzetlen könyvvel, bármely nyelven (a Talmud-ban a Misna költői hasonlatokkal él) mind az adás-késztés, a szellem , a Fény kapcsolatait írja le velünk.
Igen, ha azért tanulunk, hogy elérjük a bölcsek által leírt állapotát az adás-vágynak, mint ahogy a gyermek utánozza a felnőttet, akkor először a gonosz tárul fel előttünk. Írva van: “teremtém a gonosz ösztönt s a Tóra a gyógyszere”.
Amíg “száműzetésben” voltunk, mindez rejtve volt, de most elkezdünk kimenekülni e végső száműzetésből. S mint az Egoyptomból való kimenekülésnél, ismét a Tóra fénye megkapására várunk s csak az kell, hogy “egy ember egy lélek” lehessünk, a közös felépülési vágy egymás iránti felelőssége megszülessen, mint a Szináj hegyénél.
A szina szó gyűlöletet jelent s erre utal a hegy neve. De a közös vágy a belső “Mózes” – vonzó – közös szívbéli pontjainak összessége, aki a sivatagba, a felkészülés szakaszába visz át, hogy eljussunk az Ízráél-ig, az adás ízére való vágyig.
Talán ezért látjuk úgy, hogy az emberiség egy gyűlölet-hegy árnyékában áll. Ezt látjuk a globális válság eseményeiben. Mind itt állunk, bár nem min d értjük, hsizen minden tömegben vannak közömbösök : nők, öregek, gyerekek, akik néha alig értik a dolgokat.
De mégis mind érezzük ezt. Csak avn, aki érti, hogy ennek az oka az önközpontú egó miatti kölcsönös ellenségesség, míg másoknak csak pénzügyi kellemetlenségnek tűnik. De mindenki érzi a hiányt, aszerint, milyen környezetben milyen igényekkel él: van, akinek lakása nincs, van, akinek nem jut kecsketej vagy egyéb, s ez mindenkit érint.
