Hétmilliárdan egy háztartásban
A kabbala megközelítése nagyon tudományos. Azonban nem csak egyszerűen rámondjuk, hanem egyszerűen rámutatunk arra a magától értetődő tényre, hogy a világ mennyire kölcsönkapcsolatban van, amit egyszerűen lehetetlen figyelmen kívül hagyni.
Ezekből a tényekből kiindulva el kell jutnunk az emberi természet megváltozásához, mivel most egy integrált nevelési rendszer által, az emberek elkezdhetnek egy integrált rendszerben gondolkozni. Korábban az emberek az egoizmus prizmáján át láthattak és érzékelhettek mindent, miközben most fokozatosan elkezdik érezni a világot, egy olyan prizmán át, amely minden látható Fényt elnyel. A személy nem saját magára fókuszál, hanem az egész emberiség jólétére. A nézőpontja általánossá válik, az elméje másfajta gondolkozásmódban működik. Az érzékelése mindenki máson át történik.
Egy példa lehet, egy háziasszony, egy anya, aki gondoskodik a gyermekeiről, a férjéről, és az otthonáról, hogy minden helyesen legyen elrendezve. Az életet és a holnapot, nem saját, személyén át nézi, hanem a háztartásán át. A ma valóságát és a holnapot nem önmagán át, hanem a többiek vonatkozásában látja.
Ha valaki fokozatosan így kezdi el látni a világot, ezen a módon, felemelkedik egy új fokozatra. A valóságérzékelés új rendszere fejlődik ki benne. Nem önmaga személyén át érzi a valóságot, egoisztikusan, és individuálisan, hanem ahogy mindenki más érzi azt.
Lényegében a törvény az, „úgy szeress másokat úgy, ahogy magadat.” Az ember fokozatosan közelít ehhez az állapothoz, ahol nem csak összeütközésben van az emberiséggel, és közeli viszonyban néhány egyéni emberrel, hanem elkezdi magát a „fazék” belsejében érezni, az emberiségen belül, az általános rendszerben..
Akkor az érzékelésében, látásmódjában, gondolkozás módjában és érzéseiben megváltozik, azaz a teljes valósága megváltozik. Kilép önmagából, és feltár egy új valóságot, amit nem érzett ezt megelőzően, egy új dimenziót, az új érzékelésében.
Ha az emberiség ennek a szándéknak az irányába fejlődik tovább, akkor eléri azt, amit felső spirituális világnak nevezünk. Ez nem csak egy név, hanem ebben minden bele van foglalva, amit ez az új érzékelés jelent, az adakozás. a megszerzés helyett.
Sőt, az adakozás szót nem a hétköznapi értelemben használjuk. Ez akkor lehetséges, amikor érzem a mindenkivel való egységet, és semmit nem akarok önmagam számára, hanem mindenkivel törődöm. Ma elkezdjük ezt már lassan megérteni, igaz, nagyon lassan.
Ez nagyon sok fájdalomba és erőfeszítésbe kerül, azonban ha bevezetjük a globális oktatási rendszert, az emberek elkezdenek figyelmet szentelni különböző példákra mozifilmekből, játékokból, regényekből, TV programokból, és történetekből, amely demonstrálják a jót és a gonoszt, a társadalom elfogadásával összefüggésben. Egy globális rendszerben élünk, ahol megtapasztaljuk a globális folyamatokat, melyek a változásokkal járnak, melyeket önmagunkon kell végrehajtani kizárólag azzal a feltétellel, hogy kifejlesztünk egy újfajta oktatási rendszert.
Beszéltem erről a Világ Szellemi Találkozóján Arosában, 2005-ben. azonban még mindig azt láthatjuk, hogy az emberek nem állnak készen erre, annak ellenére, hogy képtelenek elmeneküli előle, habár már a katasztrófák szélén állnak.
Például néhány hónapja, az USA nemzetgazdasági adósága elérte az ország teljes erőforrás mennyiségét. Más szavakkal, ha mindent eladnának, amijük van, még mindig nem tudnának eleget tenniük a kötelezettségeiknek. Ha kiderül az összeomlás, és bejelentik a bankcsődöt, a világ utánuk fog zuhanni. Ezért a világ azt követeli, hogy a „játék folytatódjék.” Folytatódjon a pénznyomda működése, mintha azzal lefedhető lenne minden.
Ezt a játékot játsszuk. Ez már nem gazdaság, a klasszikus értelemben. Csak mozgásban tartjuk a dolgokat, a szemünket becsukjuk a tények előtt, inkább a szerencsére bízzuk magunkat, minthogy vállalnánk a korrekciót. Nincs más alternatívánk, mint az integrált oktatási rendszer, és erre már rá is ébredtünk.
A gazdaság az egoizmus nyelve. A kapcsolatrendszerünk az adok – kapok elvén alapszik, amely mindig a mások számlájára való gyarapodás maximalizálása. Pontosan a gazdasági nyelvezet az, amelyet az egoisztikus kölcsönkapcsolataink során kommunikációs eszközként alkalmazunk, mivel a gazdaság lényegében az egoista alapú egységünk kifejeződése.
Ezt bizonyos szabályok alapján építjük fel, és ezért létezünk. Megtapasztaljuk a válságot először ebben a rendszerben, mivel a köztünk fennálló egoisztikus kapcsolatok elérték a végső állapotot, és nincs mód többé ebben élni.
Ezért az események hatására az emberekhez fordulok, még csak nem is mint kabbalista, hanem mint átlagember, aki aggódik az emberiség jövőjéért. Nekem semmire nincs szükségem. Én csak arra sürgetem az embereket, hogy lássák mi áll velünk szemben, mindannyiunk számára azonos mértékű kihívást jelentve.
Nincs házi receptem. Nem magam fejlesztette megoldást javasolok, vagy valamiféle új, speciális tudományt. Mindenekelőtt azt mondom, hogy vezessen minket a tudomány, mivel ez mindenki számára elfogadható.
KN
