Hogyan léphetünk túl, a szokássá vált egoizmus terhén?
Kérdés
Írva van, hogy a belső munka, szokássá válik. Viszont másfelől valakinek az összes előző szokásával egyetemben kell elhagynia a világát, és belépnie egy ismeretlen helyre, ahogy a Teremtő Ábrahámot elküldte, vagy, ahogy előírta a Vörös Tengeren való átkelést. Hogyan törhetek ki erre az új útra, mert azt érzem, ha azon az úton maradok, amin vagyok, ugyanazon a helyen is maradok?
Válasz
Ez egy nagyon bölcs megállapítás. A szokás jó, a jelenlegi szint eléréséhez. Azonban az efölé emelkedéshez, az embernek el kell hagynia a hazáját, ugyanazon a módon, ahogy Ábrahám tette. Egy régi szokás elhagyása azt jelenti, hogy egy új szokást kell megszerezni. De mi állandóan ezt tesszük, új természetet, szokást, viselkedést szerzünk meg, azaz új szintet.
HA meg akarok tanulni valamit, akkor egy specialistától veszek példákat. A számára az adott tudomány gyakorlása már szokássá vált, de a számomra, még nem. Neki egy szokáson alapuló megértése van, beteljesedése, és megfelelő viselkedése, ezzel szemben nekem nincs semmi ilyen. Olyanná akarok válni, mint ő. Ezért el kell hagynom a mai szokásaimat, melyeket a múltban szereztem meg, és amelyekben én elértem a jelenlegi szintet. Amikor ennek a szintnek a mesterévé válok, akkor egy magasabbhoz akarok tapadni.
Azonban amikor ezt teszem a spiritualitásban, figyelnem kell a belső viselkedését a felsőnek, sokkal jobban, mint a külső viselkedését. Semmit nem látok, ha a külsőségre figyelek, valahogy azt kell észrevennem, amihez belül akarok hozzátapadni, amely minőséget fel kell benne tárnom, hogy ezt majd milyen módon használhatom, és tanulhatok tőle.
Kérnem kell tőle, hogy emeljen fel engem, mivel az összes régi szokásom, fékező erőként hátráltat. Egyfelől támogatnak ezek engem, de másfelől rám akaszkodnak, és nem hagynak emelkedni.
Meg kell szereznem egy speciális erőt, a kötelékek ellen, a szokásaim ellenében, melyek visszahúznak. Ezek olyanok, mint az ellen gravitáció, mint a súlyok, melyek nem engednek elrugaszkodni a földről. Ha az én súlyom 100 font, akkor egy ennél nagyobb erőre van szükségem annak érdekében, hogy felemeljen engem. Ennek minimum 101 fontnak kell lennie. Különben nem fogok felemelkedni.
Ugyanez történik a spiritualitásban is. Kérnem kell a felső erőt, egy nagyobb erő alkalmazására, mint amilyen súlyú a jelenlegi szokásaim visszahúzó ereje. Ez egy nagyon egyszerű mechanizmus.
Hogy kérhetem Őt arra, hogy a teljes előző természetemet, amelyet birtokolok és használok, egyszerűen eltörölje? Olyanok vagyunk, mint a kisgyermekek, akik ragaszkodnak a régi párnájukhoz, vagy takarójukhoz, melyhez odatapadnak, és nem engedik, hogy kicseréljük azokat. Ezért van szükségem egy környezetre, amely képessé tesz elengedni a kedvessé vált szokásaimat, és megszerezni egy új, magasabb szokást!
Ez olyan, mintha egy belső hang figyelmeztetne minket, „Hagyd el az otthonod!” Ez a Felső Erőnek az ébresztő hangja. Ugyanezt mondta a Teremtő Ábrahámnak. Mi el vagyunk temetve a szokásainkba, és még arra is képtelenek vagyunk, hogy végig gondoljuk az elhagyásukat. A szokásaimon belül, biztonságban vagyok, sokkal inkább, mint máshol. Amikor valaki elkezd bármilyen késztetést érezni a szokások elhagyására, akkor ezt mindig felülről kapja.
KN
