Megszokni az adakozásra való sóvárgást
Tudjuk, hogy a szokás az második természetünké képes válni. Például, amikor mi egy új munkát kezdünk, én még nem ismerem a feladatot, valaki fokozatosan megtanítja nekem munka jellegét. Azaz, hogyan viselkedik az anyag, hogyan reagál, mit teszek én vele, hogyan dolgozzak vele jobban.
A tapasztalatból, én új érzékelést kapok az anyagról, amellyel kapcsolatba lépek. Ezt hívjuk úgy, hogy második természet. Azaz, dolgok, amit én korábban nem ismertem, amelyek között nem voltam képes külőmbséget tenni korábban, vagy olyan dolgok amelyek ismeretlenek voltak számomra, most jobban megértem őket, és képes vagyok külőmbséget tenni az irányukban.
Nyilvánvalóan semmi nem történik ok nélkül. Akkor mit jelent, hogy a szokás második természetünké válik? – Létezik a Fény, amely állandóan dolgozik a megszerzés iránti vágyon. Az ember hiányához képest, a vágyához képest elérkezik egy különleges állapothoz, amikor a Fény befolyásolja, közelebb viszi magához az állapothoz, és megengedi neki, hogy jobban megértse és megérezze a Fényt.
Ahogy fejlődünk, az evolúciónak a folyamatán több ezer éven keresztül, mi mondhatjuk mindenre, hogy a megjelenő szokás második természetünkké vált. Minden vágy mögött a Fény áll, és segít azt beteljesíteni. A vágy vonzza a Fényt, így halad az ember és növekedik.
Mi látjuk, hogy a gyermek hányszor téved, amíg hozzászoktatja magát bizonyos dolgokhoz és azután újra és újra csinálja ugyanazt. Úgy tűnik mintha nevetséges dolgokat csinálna, de mindez szükséges számára. A természet hajtja őt arra hogy ezt megtegye mert pontosan ebben a formában kell, hogy növekedjen.. És mi is állandóan ezen a módon növekszünk, az ellentétes állapotokból, zuhanunk és emelkedünk, az érzés hiányából, a megtöltés hiányából és így tovább. Ez a mi utunk.
Nehéz nekünk hinni abban, hogy most is a Végtelen Világban vagyunk! De a zuhanás és az emelkedés során, amelyeken átmegyünk, elkezdünk hozzászokni ezekhez a szintekhez és gondolatokhoz. Látjuk, hogy a világ olyan, mint ahogy én éppen most rátekintek. Hogyha én reggel felkelek, és jól érzem magam, akkor a világ gyönyörűnek tűnik számomra. De ha egy rossz érzéssel ébredünk fel, akkor a világ rossznak tűnik. Ez még akkor is így lenne, ha megváltoztatnánk a saját tulajdonságunkat, mert ez egyszerűen csak a hangulatunktól függ.
Minden a személyen múlik. A valóság maga mindig a Végtelen Világ Fénye. De az ember azt látja, amire képes kirajzolni magának a vetítő vászonra a tulajdonságait, az Ein Sof Fényén át. Ez az, amit az ember világa meghatároz. Ha mi azt akarjuk hogy a Fény egy adott mértéke hatással legyen ránk, és olyanok legyünk, mint Ő, akkor a Reformáló Fénnyel kell dolgoznunk, amely korrigál minket, megváltoztatja a vágyunkat, ami megakarja kapni az adakozás formáját.
Ezek a cselekedetek szokássá válnak. De ezek a szokások állandóan ellentétben vannak a vággyal, és ez nagy erőfeszítésbe kerül – amíg felfedeződnek bennünk ezek a tulajdonságok, amikor érezzük az adakozás tulajdonságát, a Teremtő tulajdonságát. Ez jelenti “A Teremtő felfedezését a teremtmények számára”.
A szokás második természetünké válik. Mi szoktatjuk magunkat a vágyunk felébresztésére a környezet és a tanulás által, azért hogy közelebb kerüljünk az adakozáshoz, de a mai állapotok még messze vannak az adakozástól.
BS
