Hallgasd meg a suttogását
Ha én akár egyetlen szót hallok, vagy valami utalást kapok a Teremtőtől, képes vagyok azt megnövelni, felfedezni, és felhasználni.
Ha ezeket nem veszem számításba, akkor hatalmas szenvedésé változtathatom, mert ellentétesé válok a Teremtővel. Elkezdhetek félni is tőle, mivel akkor még nagyobb szenvedés is jöhet később, de ha én óvatos vagyok, olyan cselekedeteket teszek, nehogy szembe kerüljek a Teremtővel.
Én a saját számlámról beszélek, ahogy meg akarok szerezni egy önző módon. De ha képes vagyok átváltoztatni adakozásra, az alapján, ahogy a Teremtő figyelmeztet, hogy nem vagyok még korrigálva, majd elkezdem mindezt látni, mint egy képernyőn, és akkor képes vagyok már előrejutni. A kérdés az, hogy mekkora mértékben kell hozzáadnom magamat ahhoz a figyelmeztetéshez, amit tőle kapok, azaz a félelmemet, ami arra irányul, hogy a vágyamat hogyan változtassam át azonnal az adakozásra.
Ez az állapot tőlem függ. Lehetséges, hogy azonnal szaladjak és keressem minden erőmből a korrekciót, a kapcsolatot másokkal, tanuljak, magamra vonjam a Reformáló Fényt, mintha én nagy bajban lennék. De az is lehetséges, hogy én csak magamra gondoljak, és azt mondjam, hogy ez még nem olyan rossz, egy kicsit beteg vagy fáradt vagyok, most nincsen kedvem, nem megyek be a korrekciómba.
Ezáltal hogy én így cselekszem, leállítom az időt és még nagyobb problémákat hívok ki magamra, mivel nem vagyok képes felébredni a kicsiny dolgoktól. Ennek eredményeképpen, mi kétszer szenvedünk: meghosszabbítom a csapások idejét, és a nagyobb csapásokat kapok. Addig, amíg az állapotom jóval rosszabb, nem vagyok képes semmit tenni és szükségem van arra, hogy kimozduljak a helyemből. De akkor már mennyi időt vesztettem el, és mennyit szenvedtem! És most mennyit kell, hogy dolgozzak, hogy kilépjek ebből az állapotból!
Minden egyes alkalomkor mi egyre mélyebbre zuhanunk, távolabbra a spiritualitástól. Emiatt kell itt, a munka a környezet részéről, amely felébreszti mindegyikünkben az érzelmet, az óvatosságot, a figyelmet, amelyet minden nap meghallhatunk, ha kell, minden pillanatban. Az embernek hallania kell, hogyan fordul hozzá a Teremtő, hogy figyelmeztet, és suttog valamit a fülébe.
Állandóan figyelnünk kell, és megtalálni a Teremtő nyelvére való érzékenységet, amelyben Ő megnyilvánul, bennünk, és hogy megérezzük az időt, amikor felébreszt minket. Ezt jelenti, hogy ” A Teremtő az igazakkal, hajszálig precíz.”
De ami az igazak számára “hajszál”, számunkra úgy tűnhet, mint egy vagonnak a láncai. Minden a mi érzékelésünktől múlik.
A tudás bővítése, a kiterjesztésre ennek az érzékenységnek. Máskülönben mi nem érzékeljük a spirituális világot, pontosan, azért mert nálunk jóval érzékenyebb érzékelés kell hozzá. Mintha “elszaladna” a mi érzésünk elől, a mi érzékszerveink nem képesek felfedezni. Azonban az ilyen próbálkozások által, mi elkezdjük megfogni, és érzékelni a spirituális valóságot.
BS
