Hogy egyenlítsünk a bokszoló és az észkombájn közt
Kérdés
Hogyan jutunk el a szolidaritáson – kölcsönös felelősségen – alapuló gazdasági rendszerhez?
Válasz
Baál HaSzulám erről szimplán így ír : “Mindenki megtesz ezért a társadalomért mindent, és kap annyit, amennyi a minimális létszükséglete, a létminimum standard. Ebből precíz formulák következnek: az, amit az izraeli tiltakozók is kérnek: igazságos elosztás.”
Ugyanis mostanáig annyit kaptunk, amennyit elloptunk, kihazudtunk, elragadtunk mások elől. Egoisztikusan cselekedve a családi kapcsolatokat kihasznáéva, nyomást gyakorolva itt-ott, hogy maximumot sajtoljuk ki magunknak. Mostantól viszont nincs többé a “több”. Vagyis törekednünk kell a tisztességre, a fair-ségre.
Más szóval, miért érdemlek én többet, mint te? Oké, te okosabb vagy. Na és? Tehetek én arról, hogy hülyének születtem? Tegyük fel, én 2 és fél máteres vagyok és 150 kiló és bokszolok. Te csak 1 m 50 vagy és 50 kiló, de eszes. Én nehezen kaparom össze a havi minimális kétezer dolcsit, te meg milliókat keresel. Legszívesebben odamennék és egy jó belegyenest behúznék, s elvenném a milliódat,de csupa jó szívből hagynék neked 5000 dolcsit.
Szóval, mi e két lehetőség közül a tisztességes, a fair? Nekem erőt adtak, s arra használom, hogy mások fölé kerekedjek. Neked agyad lett és ugyanerre használod. Ez a mai világunk.
Ez a rendszer most épp összeomlásban van. Nincs műás hátra, egy kiegyensúlyozottabb formát kell kialakítani, hogy egyensúlyban lehessünk mi ketten. S ebben sem az én erő, se a te agyad nem juthat közös nevezőre. Máshogy kell számítani.
Báal HaSzulám egyszerűen a maga kora “szocialisztikus” stílusában csomagolja ezt. Amíg ez a régi számítgatás megy, addig valakik mindig elégedetlenek lesznek a maguk torta-részével.
Másrészt értenünk kell, hogy miért is venné el tőlem valaki azt a pénzt, amit magamnak megteremtek. A valóságban senki nem lop tőlem. Hanem gondoskodjunk egymásról, mint egy nagy családban, mint mikor a legjobbat meg akarjuk adni a gyerekeinknek, rokonainknak, hisz ez nagyobb öröm, mint a keresményünk.
Persze az ilyen interakciók felé sok javítás, felépülés kell még.Nem akarunk olyan fajta erőszakot, mint a szovjeteknél.Egy újfajta nevelés kell ehhez. Nincs más esély, magától ez nem fog menni. Fokozatosan tájékoztatnunk kell az embereket, hogy ez a helyzet s ez kell a társadalmaknak, az országoknak,a világnak ma. Enélkül az első lépést sem tesszük meg.
De amint megtesszük ezt a lépést, megdöbbenünk, hogy milyen símán megy majd minden, s mindenki szemmel láthatóan jól jár majd.Csak el kell kezdeni.A végső formula elsőre keménynek tűnik most. Külső nyomás nélkül saját magunkat kötelezzük arra, hogy mindet, ami neked nem létszükséglet, azt másnak adunk, mintha a gyermekeink volnának, akinek minden igényét ki akarjuk elégíteni. Először mindenkinek a amag jóakarata szerint meg kellene érezni ezt a világszemléletet, ugyanis a nem-fizikai /=spirituális/ világban nem lehet erőszaknak helye.
Igen, egy nehéz és mély tudati váltásról beszélünk. Muszáj lesz elkezdeni. Másként a természet fog rá kényszeríteni gyorsan. Mi már rég le vagyunk maradva. A magunk erejéből kell elindulni s ez csak a társadalom nevelésével indulhat el. Tehát ez az új nevelési folyamat a kulcsa annak, hogy a világot átalakítsuk.
