Dr. Michael Laitman

A sikeres jövő tudománya

Sokan azt hiszik, hogy a kabbala bölcsessége az „egekben lévő angyalok számáról, és azon neveiről” szól, egy bizonyos homályos módon és nehezen érthető fogalmakkal, melyekkel semmi dolga nincs a hétköznap emberének. Hosszú időbe telik annak az embernek, aki elkezdi a kabbala tanulmányozását, ameddig ki tudja vonni magát ezek alól a sztereotípiák alól. Mi nem egy új megközelítését tanuljuk a valóságnak, nem ennek a szellemiségében emelkedünk.

Most, hogy a válság fokozatosan kibomlik, egy állandó kényszert érzünk, a világ, az életünk és a köztünk lévő kapcsolatrendszer átszervezésére, amelynek a szükségszerűségére rá kell ébrednünk, ha túl akarunk élni ebben a világban, és ennek okán váljunk ennek a bölcsességnek a birtokosaivá, amely megtanít a megfelelő kapcsolatrendszer kialakítására minket. Meg kell ezt tennünk annak érdekében, hogy ellenőrzés alatt tartsuk a mindennapi életet, hogy kijöhessünk a válságból az oktatás minden területén, a családi kapcsolatokban, tudományban, gazdaságban, és a természettel való kapcsolatunk tekintetében, amely miatt folyamatos csapásokat kell elszenvednünk.

Ezért fel kell ismernünk a problémát annak érdekében, hogy kikerüljünk belőle, vagy, hogy kidolgozzunk egy, vagy több kivezető utat, különben minden pillanatban szenvedni fogunk. A kapni akarási vágyunk kényszerít minket a szenvedések okainak feltárására. Fokozatosan felfedezzük, hogy az okok abban a tényben rejlenek, hogy az emberek, egy helytelen, rossz módon kapcsolódnak egymáshoz, hogy az egoisztikus kapcsolatok, melyeket évezredekig fejlesztettünk, nem működnek többé, sőt, sérüléseket okoznak.

Mindenekelőtt, mi mindig abban hittünk, hogy jobb egoistának lenni, amikor mindenki magával törődik, hogy nekünk, egy fogyasztói társadalmat kell kiépítenünk, hogy minden ember kiélvezhesse a képességeinek a kiterjesztését, a többiek kihasználására, a saját hasznának a növelésére, olyan hosszú ideig, ameddig csak lehetséges, a törvények betartása, a büntetés elkerülése mellett.

Azonban most egy új rendszer kezd feltárulni, ami azt mondja nekünk: „Nem! Ugyanez az egoista megközelítés, hozzáállás, többé nem működik. Muszáj, egy másik hozzáállásnak megjelennie. Az előző rendszer individualista volt, és nem függött senki, senkitől. Most, elértük az individualizmus, a személyes fejlődés végét. Ahogy egy friss hajtás bújik ki a földből, mi is úgy nevelkedtünk, és most elértük a mennyezetet, nincs több hely a növekedésre.

Mivel elértük a plafont, most már egymással kell összekapcsolódnunk. Ez egy más rendszere a létezésnek. Túl akarja valaki élni? Akkor még egységesebbé, összekapcsoltabbá kell egymással válni.

Nehéz elképzelnünk egy ilyen rendszert. Csak azt vesszük észre, hogy képtelenek vagyunk bármit elérni az eddigi módon. A szenvedésen át, fokozatosan feltárjuk az ügyek állapotát. Ezért a végén a kabbala bölcsessége önmagát tárja fel.

Akkor, a „mennyek angyalai,” és más, idegen és furcsa szó helyett, fokozatosan, nehézségek árán, elkezdjük felismerni, hogy a kabbala, a köztünk lévő kapcsolat szerkezetéről beszél, a módról, ahogy el kell érnünk a megfelelő kapcsolatot, és a részévé kell válnunk. Elmagyarázza nekünk, hogy a megfelelő kapcsolatra irányuló a hozzáállásunk olyan mértékben határozza meg a jövőnket, hogy többé nem dolgozhatunk úgy, mint ezt megelőzően, leginkább fizikailag, hanem sokkal inkább, a szándékainkon kell elkezdenünk dolgozni.

Nem kell újra kitalálni az életünket, vagy a világot, vagy más mechanizmusokat, készülékeket vagy technológiát használnunk, inkább e helyett mindent a kapcsolatrendszerünk és a viszonyaink irányába kell fókuszálnunk. A kimenetel pedig, csak is a kapcsolatainktól függ.

Valaha ezrek dolgoztak a mezőkön és milliók az üzemekben, gyárakban, ma viszont azt láthatjuk, az emberek sehol nem találnak munkát, csak a kapcsolataink megerősítésén tudnak dolgozni, egy virtuális, belső módon. Ez bizonyos módon meghatározza a sikereinket a termelésben, exportban, importban, vagyis mindenben, ami a fizikai életünk elrendezésére irányul. Folyamatosan váltani kell a látásmódunkat, és a belső kapcsolatrendszerünkre való irányultságunkat, mivel itt, ezen keresztül fedezhetünk fel, egy igazi, teljes és új világot.

Ezeknek az állapotoknak a fokozatos eléréséhez, lépésről lépésre, olvassuk a Zohár Könyvét, amely a legmegfelelőbb a szívünk, az elménk és a szemünk valamint a füleink megnyitására, hogy elkezdjük érzékelni végre, mennyire a köztünk lévő kapcsolatoktól függünk mindannyian.

KN

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,132 seconds.