Az összes kulcs a kezünkben van
Kérdés
Megpróbáltam anyagot elhelyezni az Ön blogjáról a Facebookra, azonban azt kellett látnom, hogy nem került el az emberekhez az üzenet…
Válasz
Nézzük meg, hogyan írt Baal HaSulam „A Nemzet” című újságjában. Van bármi is, amit valaki bele helyezhet, a szociális kapcsolatrendszeri hálózatba? Egy újságnak közel kellene lennie az emberekhez. Valóban, ő tisztán, és mélyen szántóan írt. Ha közelről tekinti valaki ezeket az írásokat, csodálója lesz az elemzéseinek, és valóban élvezni fogja azokat. Azonban ő ezeket egy bizonyos szintnek szánta, olyan embereknek, akik gondolkoznak, és képesek megérteni dolgokat.
Ez az, ahogy én is felépülök, képtelen vagyok teljes egészében leegyszerűsíteni a magyarázataimat. Mások, meg tudják ezt tenni. Én egyszerűen képtelen vagyok kevesebbre. A blogom, a leckéken alapul, és a leckék anyagain, tehát ne várjunk semmilyen, rendkívüli dolgot feltűnni bennük. Ez a Ti feladatotok. Én megteszem a magam dolgát, elviszem hozzátok, a kabbala tudományát, és a tevékenységeitekhez szükséges alapelveket, ahogy azt a mai, modern világ megköveteli. Minden kulcs a kezetekben van. Idővel, ahogy a változások megtörténnek, még többet kínálok, de elveiben, mindent megkaptatok.
Most valaki igényeket fogalmaz meg felém? Én azoknak írom a blogom, akik képesek megérteni, és azoknak, akik használhatják mindazt, ami ott le van írva, az elkövetkezendő években. Semmi többet nem fogtok tőlem kapni, sem a spirituális érzékelésben, sem a fizikaiban. Mindent megkaptatok, a maradék attól függ, hogyan használjátok, amit megkaptatok.
Átadom az embereknek, amit tudok, és úgy, ahogy át tudom adni. Ez az, amit én, a saját tanáromtól Rabashtól kaptam, és amit vele együtt tártam fel, illetve amit a távozása után, az elsődleges forrásokból megszereztem, melyeket többségében ő és Baal HaSulam írt. Bárki, aki hallani akarja az üzenetet, meghallja, és természetesen, aki nem akarja meghallani, az nem is fogja. Bárki eljöhet és figyelhet, és bárki, bármikor elmehet, egyetlen szó nélkül, akár úgy is, hogy soha nem tér vissza.
Ez az, ahogy cselekszem, ez az én hozzáállásom. Mindenki annyit érzékel és fog fel mindebből, amennyit akar. Szabadon jöhet és mehet. Hagyjuk, hogy magával vigye, amit itt hallott, de abban is szabad, ha nem akar emlékezni semmire. Nem ellenőrzöm ezt, mert ez nem az én dolgom. Meghagyom az emberek teljes szabadságát. Ha valaki dolgozni akar, akár fizetésért, akár fizetség nélkül, a terjesztési rendszerünk mutat neki meghatározott lehetőségeket, a munkatervvel egyezésben.
Nem tervezek ezen túlmenően semmit kiépíteni. Ha valaki nem érti meg, mit kell tennie, az az ő problémája, és felelőssége. Semmim nincs ezen túlmenően, amit adhatnék, a reggeli leckéken. Minden más, már nem az én munkám.
Itt ültök és elvárásokkal néztek rám, és csak bámultok. Azonban én nem csak bámulnék a helyetekben. Az embernek el kell ide jönnie, megkapnia a tanítást, elfogadnia, mint egy missziót vagy utasítás halmazt, és tovább adni! Ez kell, hogy újra és újra megtörténjen! A megvalósítási fázis nélkül, egyszerűen képtelenség előre haladni, sokkal inkán saját magát „gáncsolja el valaki” az útján.
Erre utal a vers, hogy „több a bölcselkedés, mint a cselekedet.” Az olyan embernek, akit ez a viselkedés jellemez, nincs jövője, és a tanulás csak ront a helyzetén. Jobb, ha elmegy, ezt teljes komolysággal mondom. Jobbnak látom, ha ilyen ember nincs itt. Ha valaki nem valósítja meg önmagát, a terjesztésben, világ korrekciójában, amennyire csak lehet, akkor a távozása előnyös, mind az ő, mind az én számomra.
Ezért, nem sajnálkozom, amikor emberek elmennek, és nem is rohanok utána senkinek. Ez nem működik a spiritualitásban. Minden a környezettől függ, amit maga épít, vagy nem épít önmaga számára. Minden attól függ, hogy valaki segít a világnak, vagy sem. Azonban én nem szándékozom elrendelni ennek a megvalósítását.
KN