A kölcsönös garancia állama
A következő társadalmi struktúra alapja a világban, a kölcsönös garancia.
Az egyszerű emberek csak megfelelő mennyiségű élelmet akarnak, élvezni szeretnék az életet, bizalommal tekinteni a gyermekeik, a kultúra, az oktatás, a szabadság, a jog, a fejlődés jövőjébe, és mindehhez munkalehetőséget akarnak kapni.
Azonban a jó és egyszerű emberek nem akarnak hallani az egységről.
Hogyan lehet elmagyarázni el nekik, hogyha nem haladunk az egység irányába, amely a következő lépés az az emberiség fejlődésében, akkor a válságok, az éhínség és a halál irányába haladunk?
Bár elkezdtünk beszélni a válságról, hogy a társadalom megértse a válság üzenetét, hogy a társadalom olyan helyzetben van, amelyet az ember teremtett már sok éve – és hogy ezt, sem a vezetők, sem az egyszerű emberek nem értik. Sem pénz, sem az erő, sem a korábbi kormányzati módszerek sem működtek. Azt mondják, hogy a világ zsákutcába jutott, azonban ami a zsákutcába van, az a korábbi felfogásunk.
Mi az alapján fejlődtünk, hogy a vágyainkat elnyomtuk, amelyek feltárultak bennünk. Ezt a folyamatot “evolúciónak” nevezünk. Bár nem szeretjük bevallani, hogy a természet vezetett minket ebben az egész folyamatban, és mi csak megéljük az eredményét a vágyának és a gondolatoknak, amelyek felébredtek ennek hatására bennünk – de ez az igazság.
Annyira vezetve vagyunk a természet által, annyira alárendeltjei vagyunk, és engedelmeskedünk a parancsainak, hogy ezt nem is látjuk, és azt gondoljuk, hogy szabadok vagyunk. De ez nem a szabadság, hanem abszolút alárendeltség, és valóban nem érezzük ezt az alárendeltségi viszonyt, azért mert hiányzik a mi részünkről az ellenállás, a természet parancsaival szemben. Azt hisszük, hogy ezek a parancsok a mi vágyaink!
A társadalmunkban, a természet parancsára, átfordítottuk az erőt, és a pénz lett, az ellenőrzés eszköze. Az a tény, hogy a vagyon csak a kevesek kezében van, egy elfogadott norma lett a társadalomban. A demokrácia, olyan szóvá vált, amely megnyugtatja a tömegeket. Az egész bolygó felemészti magát, és senki nem gondolja végig, hogy fog élni, ha elfogynak a természeti erőforrások. Milyen jó, hogy a válság megkezdődött, még mielőtt a források elfogynak!
Bevittük magunkat a világméretű versenybe, és ezzel helytelen célokat alkottunk magunknak és képzeletbeli értékeket. Milyen szép, hogy a válság megkezdődött, még mielőtt elkezdtük volna tönkre tenni magunkat és a bolygót, az iránti kétségbeesésből, hogy merre tart a létezésünk, a haragból a tehetetlenségünkre, ami abból az érzésből és önmegaláztatásból fakad, hogy zsákutcába értünk.
A válság már kezdettől megmutatja nekünk, az abszolút csőd előtt, hogy az egoizmusunk fejlődése zsákutcába jutott, mivel nincs más választásunk, csak összekapcsolódni egyetlen rendszerben, a kölcsönös garanciában. A természet programja, hogy teljes hasonlóságra hozzon minket, Önmagával. Szóval ismerjük meg az akaratát. Ennek az eredményeképpen, megszerezzük a teljes tudást a természet rendszeréről és elkezdünk létezni az örökkévaló és teljes természet szintjén.
A kölcsönös garanciát csak a fontosságának a felismerése, és belátása a által lehet megszerezni nem pedig kényszerítés által. Az integrált világ megköveteli az integrált együttműködést, függetlenül a közöttünk levő különbségtől, nem számit hogy ezek melyek( a faji, nemzetiségi, vallási, társadalmi helyzetbeli, politikai különbségek és így tovább).Ez az összes vágyaink szövetsége és ezt az integrált oktatás eredményeképpen lehet elérni.
A kölcsönösség társadalma, köteles megadni mindenkinek a létezéshez szükséges a lakást, nyugdíjat, társadalombiztosítást, az egészségügyi alapot, a gyermeknevelést és így tovább.
Mivel ekkor a világ már nem hajszolja a javakat, amelyek nem szükségesek, hanem csak a szükséges termékeket, akkor a munkanap lerövidül, és a fennmaradó idő a tanulásnak és az oktatásnak lesz szentelve. Az emberi törekvésnek eredménye, a létezésének a célja, a Felső világ megszerzése lesz, az integrált összekapcsolódásból.
Akkor majd a verseny alapja el fog tűnni. A fizikai létezés célja az általános jólét lesz a világ minden lakosa számára. A társadalom nem azzal lesz elfoglalva, hogy a munkahelyet teremtsen mindenkinek, hanem a tanulás hasznos munkának fog számítani, mivel megmutatja a természet pozitív erőit. Nincs szükség stimulálni a termelést, csak a szükség szerint mennyiségben.
Minden technológiai innovációt fel kell mérni a társadalmi szükségessége alapján, és csak akkor kell elfogadni. Ez a felmérés, az elmondott tendencia és általános folyamat eredménye lesz, és a természet szigorú megóvása alapjain fog állni, az energia, az idő és az egészség megóvása szempontjainak figyelembevétele mellett.
Lehetséges, hogy a technológia fejlődése eltűnik egészen, és helyette a fizikai kielégülés sem lesz fontos, a fizikai létszinten, hanem megjelenik az általános sóvárgás, arra ami az anyag fölött van.
A tudománynak és a technológiának csak olyan gyakorlati trendjei fejlődnek majd, amelyek megfelelnek az ilyen módon szervezett életünknek, és a természeti erőforrások megóvása és megtakarítása alapján állnak. A verseny hiánya és a munka beosztás, csak a nap akkora részét foglalja majd el, amennyi szükséges a társadalom létezéséhez, és amely elvezeti az emberiséget, a természettel egyensúlyban. Mivel az ember, az emberi életmódnak adakozik, éppen annyit, amire szüksége van, a Természet Törvénye szerint.
Az emberi társadalom egy test, és az élő test elve alapján működik, nem termel semmi feleslegest, csak humeostazis megszerzéséhez szükséges módon. Mint minden élő szervezet esetében, aki felelős mindenért az a fej, a „Bölcsek Tanácsa,” és a szervezet többi része, a fej döntéseit hajtja végre, nem automatikusan, hanem az oktatás eredményeként, amely megteremti számára a megfelelő tulajdonságokat, hogy megértse és elfogadja a bölcs fej döntéseit.
Az oktatás szükségessége, abból származik, hogy tudás megszerzése pontosan az összekapcsolódás mértéke szerint történik, azaz adományozás, az egység és a szeretet tulajdonságainak elérésével összhangban kezdi el megérteni és felismerni” Ádám” vagyis az ember szintjét, amit a természet terve szerint kell megszereznie, az evolúció programjának megfelelően kell megértenie és elfogadnia a bölcs határozatokat.
Az előző fejlődési szint és a jelenlegi szint között a különbség, hogy a jelenlegi fejlődés szintjén, meg kell, hogy szerezzük az” ízét, a tónusát,” a fejlődésnek, és hozzá való sóvárgást, és nem nyomjuk el a természetünknél fogva.
Az ipar, ellátásként (és nem kereskedelmi alapon) fog működni, csak azon a szinten, ami megfelel a szükségleteknek, a felhasználási terv szerint. Több erőfeszítést fogunk befektetni a természet rehabilitációjába, amely megsérült az utóbbi időben. Nem létezik az “önkéntes”, fogalma, mert minden munka önkéntesen elfogadott lesz. Mindenki odaadó lesz, odafigyel a dolgára.
A társadalmat nem fogja zavarni a rengeteg munkanélküli. Átszervezi működését a megtisztulásra, és a természet helyreállítására, hogy visszaállítsa azt, a természetes formájába. A cél, nem a munka lesz, hanem „kölcsönös aggodalom”, hogy aki dolgozik, az minél kevesebbet tartson meg magának, és a fizikai idő közelebb kerük a spirituális idő minőségéhez.
A kölcsönös felelősség államának – a struktúrája a társadalmi igazságosság: minden egyes személynek ott kell lennie ahol hasznos a társadalom számára. Kormány tagjai olyan emberekből kell, hogy álljanak, akik elérik a társadalmi fejlődés következő szintjét, hogy ilyen módon vezessék a társadalmat a teremtés célja felé.
Vallás és hit nem fog összekapcsolódni az állammal. Ezek különálló szervezetek.
Az új gazdasági szerkezet alapja- a világ most elmúló szerkezete megváltozásával, – a kölcsönös garancia lesz, amely arra az elvre épül, hogy “Szeresd felebarátodat, mint önmagad.” Egy ilyen társadalmi struktúrára való áttérés, csak akkor lesz lehetséges, ha egyetértenek a résztvevők, és nem i a jelenlegi rendszert ledöntésével, hanem az új rendszerre irányuló vágyból lehetséges.
BS
