Talán a kommunizmus?
Tényleg úgy tűnhet a mai helyzetben, hogy érdemes esz egyesülni. Itt az idő, hogy törődjünk egymással, társuljunk. Hasznos lenne egy tisztességes rendszert kialakítani, ahol mindenki a képességei szerint dolgozik és a szükségletei szerint kap, nem többet.
Aki tud jobbat, szóljon. Egyszerű és értelmes formula: a létminimum.Még a gyerekek is szeretik. Lelkesen olvasnak erről, mint egy beteljesült tündérmeséről.
de felmerülnek kérdések persze. Miért nem ilyennek születtünk? A természet miért nem ezt diktálja? És vajon elérhető ez saját erőből? Miért nem léptük meg eddig? Hát nem evidens, mennyi előnye lenne?
De hiszen az ősi időkben voltak ilyen korok. A civilizáció kezdetén állítólag létezett kommunizmus. A fáról lemászó ősember kommunista volt: minden közös volt, egy nagy család voltak, mindenki egyért, egy mindenkiért.
Később az ellenkező irányba indultunk. Csal álmodozni lehet a múlt áldásairól. Minden egyszerűnek tűnik utólag: csak együtt lehet a mamutot elfogni s együtt is ettük meg a gyerekekkel. Senki nem akarta becsapni a másikat, vagy többet venni, mint a minimum része. Érezték az őseink, hogy ők egy egység részei, s ez az érzés fennállt az ősi
Bábel-ig
Hogy mi történt akkor? Hogy lehetséges-e a visszatérés? Nincs egyetértés ebben. Épp az ellenkezője valószínű: izoláltan élünk, elszakadva egymástól. Sok a válás, mindenki saját szobát óhajt, saját helyet…Tehát a naiv altruizmushoz nem lehet visszafordulni. Ez a fejlődés ellen lenne. Le kell vonni a szovjetek és a kibucok szomorú tapasztalatait.
Mit tehetünk akkor? A globális krízis hajlandó felnyitni az emberek szemét: függünk egymástól, mint a fogaskerekek. De közben gyűlölködünk, ki nem állhatjuk egymást, mindenki egyedül akar lenni az egész világban, hogy ne zavarják a többiek. Hogy lehet ezt a két trendet kombinálni?
Ma ez a kérdés. A kamat-láb manipulációk nem oldják ezt meg. A gazdaság csak a köztünk lévő kapcsolatok modellje. Hogy juthatunk el a kölcsönös empátiához, szolidaritáshoz?
Most látjuk, hogy a németek kivásárolják Görögországot, mert ez olcsóbb, mint hagyni, tépjék szét a fakasok. Így játszik velünk a teremtő, addig, míg a régi módszereket elhagyva meg nem találjuk a megoldást.
