Tanulás a mindennapi kenyérért
Magyarázatot kell adnunk az embereknek a modern problémák megoldását illetőleg. Még ha nem is leszünk ez által képesek elkerülni a bajokat, az emberek mindazonáltal meg fognak minket hallani végül. Nem marad semmilyen más választásuk.
Amikor a válság rosszabbodni fog, amikor az üzemek bezárnak, a bankok kiürülnek, a tömegek zűrzavara elkezdődik. Az emberek ki fogják nyilvánítani az igényeiket, nem törődve azzal, hogy azok mennyire reálisak. A kormányok talán képesek lesznek értelmesebben megítélni magukat, azonban az emberek ezzel már nem fognak törődni, és azt fogják mondani, hogy „aki hatalmon van, az a felelős!”
Pontosan ez a pillanat lesz, amely lecsap közéjük, és amikor elkezdenek meghallani bennünket. Mind a hétköznapi emberek, mind a hatalmon lévők meg fognak minket hallani. A gazdag mágnások majd fel akarják építeni a nevelési rendszert, amiről mi beszélünk, a saját érdekeiknek megfelelően, hogy lenyugtassák az embereket, és felemeljék őket a létminimum fölé. Különben az emberek el fogják venni mindezeket a javakat tőlük, ahogy az már annyiszor megtörtént a történelem során. A veszély fogja őket ösztönözni arra, hogy törődjenek a meggyőzéssel és a magyarázatokkal, melyek az embereket a kölcsönös egység felé irányozza, az integrált rendszer felé, amelyet a természet megkövetel most tőlünk, hogy létrehozzunk.
Végül is ez nem valakinek a szeszélye, hanem pontosan a természet szava, amely elől nem menekülhetünk el sehova. Amennyivel többet teszünk ebbe az irányba, fogunk kevesebb bajjal és problémával szembesülni.
Természetesen nem kezdünk el az igazságos elosztásról beszélni azonnal. Az első feladatunk, egy megfelelő összeget biztosítani az embereknek, ami a túléléshez kell. Erre adott válaszként várjuk el tőlük a tanulásra fordított erőfeszítéseket.
Amikor a munkanélküliség növekszik, a tömegeknek nem lesz mit csinálniuk. Az embereknek be kell osztani az idejüket, hogy például dolgozzanak a napjuk felében, vagy harmadában, és áldozzák a maradék idejüket kötelezően tanulásra. Annak érdekében, hogy kenyér legyen a búzamagból, fel kell ébreszteni az erőt, amely felneveli a búzamagot.
Ebben az évben már láthattuk, mennyire nem egyszerű kenyeret csinálni, a gazdasági és környezeti válság feltételei között. Tanulva, együttesen erőfeszítéseket téve létrehozhatunk egy megfelelő környezetet, és ez lehet része, az ebben a világban megtett erőfeszítéseknek. Ezáltal felébresztünk egy erőt a világban, amely szükséges a mi anyagi létezésünkhöz.
Az ember tanulni fog, annak érdekében, hogy adakozhasson mások irányába, és hogy ezért megkapja a mindennapi kenyerét. Ahogy Baal HaSulam írja, a felebarátok felé való adakozás, és a Teremtő felé való adakozás ugyanaz a dolog. Ez az, ahogy az emberek elérik a spiritualitást – szenvedés nélkül, és a kabbala tudományának tanulása nélkül.
KN
