Ne maradjunk le a korrekció naptára mögött
Három fokozata van annak, ahogy az ember eléri az összetapadást a Teremtővel: ölelés, csók, és egyesülés, amelyet a feltáruló kölcsönkapcsolati rendszer segítségével érhet el. Ezeket a szinteket szimbolizálják az ünnepek, az új év kezdete (Rosh HaShana) – az ölelés balról, majd az ölelés jobbról – a Sukkot Fénye, amely minden nappal egyre jobban növekszik, ameddig el nem éri a 8. napot, azonnal a Sukkot vége után (Shmeni Atzeret), amikor a teljes összetapadás elérhető.
Írva van, “A Ő bal keze a fejem alatt van, és a jobbjával átölel engem.” Majd a „csóknak” nevezett kapcsolat jön – a Tabur felett, azután pedig a Yesodot – a Tabur alatt, a megszerzési vágyakban, amikor a Hassadim Fénye már jelen an, annak érdekében, hogy magára vonja a Hochma Fényét, az adakozás érdekében.
Az egész világ ugyanazt a fokozatot tárja fel most, ha bár nem tudja, milyen fázison megy keresztül, ez még is ugyanaz folyamat. Először a bűnök tárulnak fel fokozatosan, a rossznak az érzékelése, az értelem ösztönöz minket a gonosz feltárására, mivel érzékeli az említett rosszat. Azonban még nem tudjuk, miért érzünk rosszat, és nem megy semmi helyes módon.
Akkor majd eljön a következő fázis, ahol elkezdjük megérteni az okait azoknak a hibáknak, amik miatt nem kapcsolódnánk egymáshoz, és nem felelünk meg a természetnek.
Amikor a Teremtő a világhoz, mint egységes dologhoz fordul, minden emberhez, Ő akkor is egy bizonyos elrejtésben marad, és Önmaga helyett, aki adakozás, felajánl embereket, akik reprezentálják Őt – a körülölelő természetet, amivel nekünk egyensúlyt kell elérnünk. Ahelyett, hogy elérnék a felebaráti szeretetet, és felépítenék a közös, spirituális edényt, az összetapadás Fényének feltárulásához, az emberek egyszerűen az egyesülés igényét fedezik fel, annak érdekében, hogy megfeleljenek a globális, integrált mechanizmusnak, amely a természetben működik, és most elkezdi beburkolni az emberi szintet is.
Ezt megelőzően azt gondoltuk, hogy csak kövületi, növényi, és állati szinteken való cselekvésben nyilvánul meg az univerzum létezésének törvénye. Azonban mi önmagunkat ennél magasabbra helyeztük. De most felfedezzük, hogy mi ugyanabban a globális mechanizmusban vagyunk, amely elkezdett megnyilvánulni bennünk, és kötelez minket arra is, hogy egyesüljünk egymással, és a természet minden más részével, egyetlen rendszerbe.
Kiderül, hogy a „bűn” elkezd feltárulni, nem csak azoknak, akik tudatosan törekednek a Teremtő elérésre, hanem az egész emberiség számára is, kivéve azokat, akiknek egy sokkal rejtettebb formában tárul majd fel. Minden embernek el kell érnie a korrekciót, azaz az egyesülést a többiekkel, annak minden fokozatán, az „ölelést „„a csókot,” és az „egyesülést,” azonban mindenkinek, egy kicsit más formában kell azt megvalósítaniuk.
Először következik az a jelenség, amelyet mint felkészülést kapunk. Majd, ahogy Rambam mondta, az adakozás elkezd kismértékben feltárulni, a „nőknek, szolgáknak, gyermekeknek és öregeknek,” azaz mindazoknak, akik nem „férfiak,” vagyis nem képesek maguk által túllépni ezen (a férfi szó héberül, Gever a túllépni, túlkerülni szóból Itgabrut származtatható).
Ez a teljes emberiségről szól, amely fokozatosan feltárja a Felső rendszer törvényeit. Ez által mindenki megszerzi a képességet, hogy azokhoz csatlakozzon, akik a „férfiak,” akik majd aztán megadják nekik a Teremtővel való összetapadás Fényét.
Ezért ezek az ünnepek inkább egy egészen hosszú folyamatot szimbolizálnak, mint néhány napot, a naptár végén. Minden nap, egy új feltárás – először a baloldal majd a következő öt nap lesz a jobb vonal feltárása, és a Fény terjesztése a Zeir Ampin hét Sefirájában egészen a nyolcadik napig, rögtön a Sukkot vége után, Shmeni Atzeret, amely megfelel a Malchutnak, a nyolcadik Sefirának, amely azt követi.
Mindez egy hosszú, aprólékos munkát szimbolizál, és fokozatos fejlődés, állapotok fokozatain át.
KN
