Globális bajokra globális megoldást
Kérdés
Izraelben próbáljuk megtalálnia válaszokat, amiket felvetettek a tüntetések. Mi a tanácsod?
Válasz
Teljes tisztelettel a pénzügyi (Trachtenberg) bizottság iránt, azt javaslom, hogy olyan szervezetet alakítsunk ki, ami előbb megfontolja, hová akarunk eljutni. Elsősorban az egységhez kell eljutnunk a népben és az államban. Ezen belül nézzük, mivel kezdjük. Világos, hogy a szegénységküszöb fölé kell juttatni azokat, akik lejjebb vannak. Azután teremtéssel kell foglalkoznunk: megteremteni az új pályákat az ipar, a kereskedelem, a vezetési, egészségi, a pénzügyi szerkezetek újrateremtésével. Lépésről lépésre fokozatosan teljesen át kell alakítani az egészet integrált szerkezetté.
Ezért az első feladat, hogy felvilágosítsuk erről és átneveljük az embereket ez irányba. A nevelés során a csoport-környezet ügyét kell középpontba állítani, hogy megértsék az emberek, hol tartunk, milyen válság előtt állunk, és hogyan lehet enyhíteni a helyzetet. Meg kell magyarázni, mi a megoldás, mi lehet az orvoslás módja e helyzetben. Ehhez bizonyos időre van szükség és be kell venniük ezt az orvosságot.
Kell legyen itt egy szerkezet, amely megmagyarázza és megfejti az emberek számára az ügyeket. Holnap reggel fel kell kelnem és úgy kell éreznem, hogy együtt az összes néppel van értelme a világnak, amiben élünk. Kimegyek az utcára, utazom az utakon, csevegek a kollégákkal a munkahelyen, hallgatom a rádiót, nézem a tévét, a netet : és mindenhol a lényegről hallok. Már nem vakok vagyunk, akik nem tudjuk, mi vesz körül, s mi történik és csak kiabálunk, mi t a kisgyerekek: “Jaj, eltörött!”
Ma a közgazdászok ránk ijesztenek, hogy éhség jön és gyógyszerhiány és az orvosok ijesztgetnek, hogy már meg is halt pár ember, mert nem kaphattam megfelelő ellátást. Elég ebből. Nézzük meg mi is ez a helyzet igazából. Nézzük meg, miért van, hogy az orvosok elégedetlenek, hogy a közgazdászok ijesztgetnek, hogy az emberek nem tudják a havi pénzüket beosztani. Nézzük az egész képet és ne csak a széthullott magán-érdekek mentén a részleteket.
A baj megoldásához a fel kell emelni a megvilágítás szintjét. Közben az emberek kimennek az utcákra, de maguk sem tudják, miért is. Általában nincsenek pontos követeléseik vagy világos programjuk, csak a fájdalom és az elégedettség hiánya. Hát nézzünk egy objektívabb szemüveggel a világra. Ez nem csak egy egyoldalú jelenség, nem egyetlen állam magánbaja, vagy sajátos törvényekkel megoldható baj. Hanem általános gond az emberiség egészét érintve. Mindannyian egyetlen válsághelyzetben leszünk. Nem lenne értelme ezt logikus és érett módon megtekinteni?
Meddig lehet még kiabálni, hogy “Jaj, zuhan a dollár! jaj, az euró összeomlik!”? Normális építő hozzáállás nélkül csak kiáltozni…Értem, hogy az emberek képtelen másra, sőt, képtelenek vagyunk megérteni, hogy képtelenek vagyunk, tehetetlenek vagyunk. Továbbra is csak a betegség tüneteit akarják leküzdeni, de ezzel csak elmozgatják a deszkákat a közös süllyedő hajó alján. Ezért óvatosnak kell lenni meggondolatlan lépések előtt.
י
