Fontos idea
פ 16.10.11, 14:25
A Felső Erő, a gondviselés mindig elrendezi nekünk a jelen helyzetet és rávilágít a jövőbeli helyzetre és ha győzünk (az egó felett) a helyzetben a jelenben, akkor kérhetjük a jobb jövő elérését. A Jövő az pont az Egó ellentéte és ezért tudok erőt kapni a (felépülni vágyó) társaktól a környezetemben, s tanulástól, a támogatótól /tanítótól, a könyvektől, hogy hajlandó legyek felemelkedni ehhez a helyzethez, ami rossznak és kevéssé vonzónak tűnik nekem most még.
Nincs semmi fölösleges a jelen helyzetben, sem kívül, sem belül, hanem minden optimális, a célból van, hogy én gyűjtsek erőt hogy akarjam ezt a nem-egós Jövőt. HA nem vagyok képes erre, ez jelzi, hogy még hiányzik nekem az odafigyelés arra, hogy miért is történnek a dolgok.
A szellem, az adó-erő, a Jövő feltárulása egyszerűen egy kapcsolati háló, emberek között jelenik meg. Feltárul, ahogy az adó-teremtő,a Jövő-teremtő megjelenik az evilágban és betölti azt. Feltárul egy új erő, mely hat és működtet, ami korábban rejtve volt, s éppenséggel nem feltáruló.
Ha az ember tényleg teljes erejével igyekszik közelíteni magát ehhez az erőhöz, a Jövő világához, a magasabb világhoz, a teremtőhöz, amely integráló erőként minden minket most körülvevő alakban megjelenik – akkor ez elsősorban is segíteni fog nekünk, hogy ne legyünk bálványimádók, s ne süllyedjünk bele misztikus homályokba, hanem legyünk reálisak, valódiak. A lényeg, hogy egy kiegészítő világot tár fel, mely erőkből áll. Ha az ember elkezdi magát ebben a formában elképzelni, észreveszi, hogy itt van vele az eszköz, amivel elérheti ezt az újjá teremtett Jövőt. Az eszköz erre az a csoport, ahol más emberek is megpróbálják feltárni az adás, a szolgálat erejét, akik az odaadó szolgálatban vannak: a társai, ők képzik azt az erőt, s velük együtt most rögtön elkezdődhet ennek az új szerkezetnek a feltárása.
Minden attól függ, mennyire pontos a saját elképelésünk a szellemről, a spiritualitásról, amely a köztünk lévő adáskapcsolattal és általában az emberek közt az adás-kapcsolatokkal azonos.
Nem szabad ezért elfelejtenünk, hogy amikor másokhoz közelítek, akkor nem másokhoz közelítek, hanem a saját részeimhez, amelyek csak az egómnak tűnnek idegennek. De ha az egó felett kapcsolódunk (a közös vágyban a felépülésre) akkor tényleg részévé válunk az új Jövőnek.
