A tehetetlenség gyógymódja
Okt 29 laitman.hu
Okt. 27.
Kérdés: Ha a Zsoltárokat olvasom, vagy a bölcsek írásait, könnyekig meg tudok hatódni. Annyira úgy érzem, hogy szavaik a szívemből szólnak. Értem, hogy rólam van szó, az érzéseimről, s ez azonosulást okoz bennem a szöveggel. Azon túl, hogy megértem e szövegeket, még könnyekre is fakasztanak. A Zohár viszont – érthetetlen, halott, színtelen, száraz. Nem vált ki érzelmeket belőlem. Akkor miért a Zohár Könyvét nevezik a felső Erő legfontosabb forrásának? Mikor egy szót sem értek belőle.
Válasz: Ez tényleg igaz. Meg kell értenünk a középponti lényeget: annak ellenére, hogy nem értek semmit és a könyörgésem, sírásom, kérésem sem segít a szellemi cél elérésében, ha erőfeszítést teszek és kitartó vagyok, eljutok egy olyan erőhöz, ami a Zohárban van elrejtve és ami által megértem, miért pont ez a formája.
Mert való igaz, hogy más források érzelmi viharokat tudnak kelteni bennem, de ezek az állati érzelmek bennem, nem szellemiek, nem az “ádám”, azaz nem az “ád-ám” szintje, ahol az adó-teremtő megjelenik. Az ilyen érzelmek, az evilági életre jellemzőek: „rossz nekem”, „úgy szeretnék valamit, de nem kapom meg”, stb. Ezek normális emberi érzések, de semmi szellemi nincs bennük.
De ha tényleg vágyom az odaadásra, szolgálatra, társulásra a csoporttal, a szeretetre, ami teljesen ellentétes az evilági érzelmekkel, s ami nem felébreszthető egy szöveg elolvasásával, ami megértést ébreszt bennem hangulatos képekkel, akkor elkezdem majd megérezni azt a forrást, ami egy más dimenzióból jön a Zohárba, a megszokott sejtéseken és érzelmeken túlról. /geo/