Dr. Michael Laitman

Az egész teremtés – az egység köztünk lévő pontjábann

011.10. 30.

Különféle részek vannak a Zóhár Könyvében,s nem tudjuk, melyek használnak jobban, melyek kevésbé. Nem vagyunk képesek ezt megérteni. Menet közben derül ez ki. Ezért a Zóhár Könyve nem foglalható össze egyetlen mondatba, ami aztán ismételhető mantraként.
Ellenkezőleg, megjelenik benne minden kapcsolat, ami köztünk létezhet, az evilági kezdettől a végtelenig, az összes lehetőség és jelleg a lélek kapcsán.

Ezért jelent a „Tóra” a hórá szóból „tanítást”, mert megtanít az összes fajta kapcsolatra a lélek (önzésből) kijavított, felépített alakjában. Ábrázolja a vágy-hordozót (a csoport közös vágyát), amiben megjelenik a megvilágító Fény. A hordozó ellentétes azzal a fénnyel, ami megjelenik benne, s ezért nevezzük ezt „tan”-nak. Tehát amikor feltárul köztünk, közös felépülési vágy-hordozónkban az új, adakozó, odaadó, szolgáló megvilágítás, ezt hívják a jó és jótevő (felépítő) fénynek.

Minden, ami a szent (azaz adakozó) könyvekben le van írva a kabbalisták közt megjelenő s általuk elért kapcsolatok alakjáról szól. Amit nem értek el, arról nem beszélnek. Ez tárul fel köztünk, ha együtt vagyunk. Mert ők már elérték a teljes felépülést (gmar hatikun) maguk között. Ezért mindegyikük megújítja és újraírja magából a tant. Az egyik ember tana, tórája nem hasonlít a másikéra, mert a vágyhordozója mindnek más, s ezért mind a saját kapcsolat-alakját tárja fel, ami rá jellemző, a saját „szívben lévő pont”-ját, ami a közös vágyra, azaz a Lélekre irányul. Ezért mind mást ír, új Tórát, új tant.

Amikor valakinek sikerül a közös vágyból indítva társulni másokkal, akkor mindenki azt látja, hogy amit feltár, az csak neki jelenik meg. Nem azt fogja megtapasztalni, amit Salamon király, Dávid király, Simon bar Jocháj rabbi, Luria (az Ári), vagy Aslag rabbi. Hanem a saját vágy-hordozójának megfelelően tárul fel neki valami. Senki nem öltözhet valaki más ruhájába. Ez senkinek nem sikerülhet.

Amit ezen túl elérünk, azt mind az egységünkből érjük el, amit elérünk közöttünk. Senki nem lakozik a másik szellemi szikrájában. De az egységünk által egyre inkább tartalmazzuk egymást és végül egyetlen lelki szikrába olvadunk bele. Ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb eljutunk oda, hogy nem lesz köztünk távolság, hanem egy közös nevezőre jutunk és egyetlen „pontot” alkotunk (a felépülés vágyában). Mert ha mindenkivel egyenesen ezen át kapcsolódunk, társulunk, akkor egyetlen pont leszünk. Bízzunk benne, hogy eljutunk ide.(geo)

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

64 queries in 0,651 seconds.