A vágyak közös terében
Mi egy egoista világban élünk, és mindenki láthatja mennyi megtöltést és élvezetet kaphat ebből, mennyi haszna lehet benne, egyénileg és összehasonlítva a többiekkel. Az ember állandóan vizsgálja magát másokkal szemben: néha jobb, ha kevesebbet kap, de valamivel többet, mint mások, mintha sokat kapna, de, mások még többet kapnának. Az emberek így szoktak cselekedni ebben a világban, és ebben a formában fejlődtek az idők folyamán.
És most előttünk áll egy új világ. Ez kényszerit minket, hogy másképp működjünk: mint a hangyák, akik mindig együttműködésben dolgoznak, mint egy test, vagy mint a madarak, amelyek együtt repülnek és érzik közben egymást. A vándorlás során, az egész csoport egyidejűleg fordul, mint egy test. Nem úgy hogy az első fordul és utána fordulnak a többiek, hanem mind, együtt fordulnak. Ugyanolyan módon úsznak a halak is, köztük van egy biztos kapcsolat, egy közös mező, amely vezeti őket. Mindegyik érzi a többieket abszolút módon, és nem számit hogy melyik, milyen pozícióban van a csoporton belül, mégis teljesen egyidejűleg fordulnak. A közös állapotában, mindegyik a másikat érzi, és nem saját magát, így beteljesíti az általános vágyat, az általános programot.
Minket is a természet a közös cselekedetre kényszerit, csak nem olyan intenzív módon, mint a hangyákat, madarakat vagy halakat, hanem felismertetve azt tudatosan. Ez az állapot egyáltalán nem érthető számunkra, mert, hogy tudom felfogni úgy ezt a világot, mint egy hatalmas csoport, és vele közösen együttműködni azzal, mintha egy ember lenne, egy szívvel? De most, akaratunk ellenére, választás nélkül, ebbe az állapotba léptünk, ha akarjuk vagy sem. Mi már ebben létezünk, mint a halak, a madarak vagy a hangyák hatalmas csoportja, csak még nem értjük meg ezt. És ezt fokozatosan ismerjük meg.
Mi már látjuk, hogy nem vagyunk képesek vezetni magunkat, befolyásoljunk, mint korábban, mivel most egy teljesen más munkaterv fedeződik fel, amely közös, és kötelez minket, hogy érezzük a többieket. Mindenkinek éreznie kell, ezt az általános mozgást, egy irányba kell fordulni és haladnia. Ennek megfelelően meg kell, hogy osszunk mindent egymás között, és úgy kell elrendezni mindent, ami úgy tűnik most nekünk, hogy magán ügy, most hirtelen általánossá válik. Nincsen az embernek semmi, ami egyéni. Minden, amit csinálunk, az egy rész az egészből. Az egyén munkája egy általános tervbe van belefoglalva. Úgy kell, hogy érezze magát, mint egy rész a csoportból, amelyet az általános gondolat működtet, az általános intellektus, az általános terv.
BS
