A zene, amely örömet okoz
Kérdés
Milyen zene kell, hogy legyen a Kongresszuson, hogy az igazán örömet okozzon?
Válasz
A boldog zene egyáltalán nem buta és íz nélküli, hanem egy jó érzést kell, hogy ébresszen fel bennem, szimpátiát, arra, ami történik. A kongresszuson, de általában minden nap, a jövő állapotunkat kell elképzelnünk, amelyre készülünk, amelyből megakarjuk megkapni a Fényt, az adakozást, hogy eljöjjön a Reformáló Fény és magához vonzzon minket.
Amikor valami szépet látok, automatikusan vonzódok hozzá. El kell, hogy képzeljem ezt a szépet, ez egy gyakorlat a kongresszus előtt és nem maga a kongresszus. Decemberben, mi bemerülünk 72 órára az elkövetkező világba. Van nekünk egy különleges edényünk, amelyben felfedeződik az általános adakozás ereje, és amelyen belül mindenki a kölcsönös adakozásban van.
Mit fedezünk fel ebben? Milyen lesz a kölcsönös kapcsolat köztünk? Hogyan fogunk kölcsönös módon működni a családban, a barátok között, a munkában, az új generáció gazdaságában, ökológiájában, a társadalmában? Mi egy új világba lépünk és elkezdjük felfedezni a részeit: a társadalmat, az oktatást, a tudományt, és a szembeállásomat mindenféle féle dologgal.
És ott a zene, ami segít megteremteni a megfelelő hozzáállást az élethez. Szavakkal vagy a nélkül. Nem számit.
De nem kel, hogy vonzzon minket valami szomorúság felé, valami zuhanás irányába vagy kétségbeesésre. A szenvedés tilos a mi mindennapi munkánkban is. A bal vonalnak a szomorúság zenéje csak akkor használható, ha már felépítettünk egy erős jobb oldalt és abban vagyunk. Ahogy Baal HaSulam írja, csak egy fél órát szabad befektetni az önkritikába, a bal vonalba, és csak azzal a feltétellel, hogy 23 és fél órát dolgozunk a jobb vonalban.
BS
