A gazdag és a szegény
Baal HaSulam, “Matan Torah (A Tóra átadása)” (rövidített változat): Az a gazdag ember, aki mindent oda akar adni a szegény barátjának, nem képes korrigálnia a barátja szégyenérzetét. A szegény ember maga, a saját erőfeszítésein át korrigálja a szégyenérzetét, és válik olyanná, mint a gazdag barátja.
Ahhoz, hogy hasonlókká váljanak, le kell fedniük a szakadékot, amely elválasztja őket. Ha egyikük perfekt, akkor a köztük lévő hasadékot, a másiknak kell kikorrigálnia. Anélkül, hogy ezt a szegény ember ne önmaga tegye meg, nem érezheti, hogy nyert bármit is.
Ezért a szégyen elkerülhetetlen, és akkorának kell lennie, mint a szakadéknak a Teremtő és a teremtmény között. Nekünk kell kikorrigálni ezt a szégyent, teljes egészében. Így a teremtmény hasonlóvá válik a Teremtőhöz, azaz hozzátapad, gyakorlatilag eggyé válik Vele.
A szegény ember mindent csak a gazdag barátja miatt kap meg, mivel csak ez a módja van annak, hogy a gazdag barátja örömet okozzon neki. Különben a gazdag barát bánkódni és szenvedni fog. Ezt hívjuk úgy, „hogy a Shechina szomorúsága (Szentség).” A Teremtő sokkal jobban érzi a szomorúságunkat, mint mi, mivel mindannyian le vagyunk választva egymástól. Mivel a Végtelen Világban lehet igazán érezni, mennyire megromlottak az egység, és az összetartozás szálai mindenkinél, ez okozza a Shechina szomorúságát.
Így, ha valaki, legalább egy kis mértékben érzi, a Shechina szomorúságát, elkezdi megérteni a saját, valódi helyzetét, és elkezd szenvedni miatta. Akkor felismeri, hogy lehetséges a Shechina szeretetének az erejét használni, a cselekvés érdekében. A szegény ember ehhez hasonlóan tudja használni a gazdag emberhez fűződő viszonyát helyes módon, és tudja használni annak szeretetét. Végül is, a gazdag ember szenvedése valóban hatalmas.
Baal HaSulam ír erről, az első Shamati cikkben, melynek a címe “Nincs senki Rajta kívül”: “Természetesen egyetlen szerv érzékelése sem hasonlítható, egy ember, teljes érzékeléséhez, ahol a legtöbb fájdalom érzékelhetően megjelenhet. Ehhez hasonló a fájdalom, amit egyetlen ember érez, amikor távol van a Teremtőtől. Mivel egy ember olyan, mintha egyetlen szerve lenne a Szent Shechinának, amely Izrael közös lelke, ezért az egyetlen szerv érzékelése nem hasonlítható az általános lélek fájdalmához.
Az ember egy helyes módon használhatja a Teremtő szeretetét és a rá irányuló sajnálatát. Mindent megkap a Teremtőtől, és így beteljesíti a teremtés célját, ezzel adakozik Feléje, amivel örömet okoz a Teremtőnek. A teremtés célja ez – szeretni a Teremtőt és ennek köszönhetően formaegyezést érnek el egymással az ember és a Teremtő, pontosan úgy, ahogy a szegény és a gazdag barát.
KN
