A szív, melyben összeolvadunk mind
11.11.18.
Az elfogadás (kabala) tanából tudjuk, hogy egyetlenegy eszköz van, ami megváltoztathat valakit s ez a megvilágítás (fény) visszhangja. Megragadja életünket s feléleszt és kivitelez minden változást. A megvilágítás természete vágyat, érzést rejt magában a teremtmény egészét hordozzák ezek kezdettől a végéig: a kulcs, hogyan változik az anyag, a kapni-akarás és hogyan jön létre az alaki azonosság ezzel a megvilágító fénnyel.
És mi, akik képezzük ezt az anyagot alkotója kezében,képesek vagyunk magunkra vonzani odaadását még erősebben, s felgyorsítani ezzel a fejlődésünket, úgy, hogy akarjuk ezt és a saját felépülési vágyunkat feltárjuk (társakkal együtt). Ettől az empátia evolúciója felgyorsul, hiszen ugyanazt akarjuk, amit a megvilágító fény is akar.
Honnan tudjuk, hogy ez így van? Attól, hogy igyekszünk másokkal egy csoportba betársulva látni magunkat, mint “egy ember egy szívvel”, hogy a vágyaink összeolvadjanak. Amikor többen ráébredünk, hogy a felépülés az közös vágyunk, s mindenféle közös tevékenységeket, gyűléseket szervezünk, hogy a kötelékek köztünk erősödjenek, s ne legyen különbség köztünk, ezzel felébresztjük ezt a megvilágítást a társuló szívben, a közös vágyban, a közösség a közös felelősség, az odaadás kölcsönössége jelennek meg, és lassan az egyéni személyiség kevésbé lesz fontos,- szinte elhagyjuk előző énünk, – mint ezek az összekötő elvek: a közösség, a közös felépülési vágy az maga a szellem, a lélek, a Felső Erő, mely az egyéni vágyakból, szívekből tevődik össze. És ez teszi lehetővé, hogy a dolgokat más megvilágításban lássuk. Ezért van szükségünk csoportra, ahol ez megvalósul. /geo/