Dr. Michael Laitman

Faragjunk magunknak lelket

A mi viszonyunk a végső célhoz, azaz a kívánt állapothoz, két rész befolyása alatt áll. Az első, a Teremtő, az adakozás nagyságának érzése és fontossága. A második a teremtmény nagyságának és fontosságának az érzése, hogy képes legyen megszerezni az adakozás tulajdonságát. Mind a két oldalról akadályok érkeznek, ezeket érezzük mi a cél felé tartó előre haladásunk útján.

Egyszer az én egoista vágyam azt mondja: “Ki az a Teremtő, akinek meg kell, hogy halljam a hangját?”. Azaz, ez megmutatja nekem, hogy nincsen meg a cél fontossága, az adakozás tulajdonságára vonatkoztatva. Ez segít megerősíteni az utamon, mivel most már kérhetem, hogy a Fény segítsen és hasson rám. Az egész fejlődésünk az ember szinten az a mi előzetes kérésünkre történik, és azt, hogy a Fény befolyásoljon minket.

Ebben a formában megépítjük a spiritualitás formáját magunknak. Mert az összes forma az emberi szint előtt – a kövületi, növényi, és élő- nem a mi spirituálisunkban vannak. Azok az erők, amelyeket úgy nevezzünk az “angyalok”, “a szelek” és “a démonok”, azért lettek létrehozva, hogy segítsenek nekünk. Ahogy a fizikai világban léteznek természeti erők, amelyek biztosítják a létet, úgy a spirituális világban is vannak erők, amelyek segítik a lélek létezését.

Tehát két akadályozó tényező van. Az egyik akadályozó tényező, a Teremtő nagyságára és fontosságára vonatkozik, az adakozás ellenében. A második akadályozó tényező, a saját adakozásomat zavarja meg. Azaz, először azt mondjuk, hogy a Teremtő nem fontos, és másodszor én nem vagyok fontos.

Hogy a Teremtő nem fontos, ez a Fáraó szerepe, hogy elkezdjük lebecsülni a Teremtőt. Ő állandóan egy szerencsétlen állapotba tesz bennünket, és azt kiáltja: “Én irányítok! Miért hallgassam meg a hangját?”. Ezáltal teljesen eltávolítja a Teremtő fontosságát, a cél nagyságának a felismerését az ember szemében.

A második akadályozó az, ahol már úgy tűnik, hogy a Teremtő a hatalmas és fontos, de én nem tehetek semmit. A Teremtő az igaz és én vagyok a gonosz.  Ebben a szakaszban mikor a Fáraót már magunk mögött hagytuk, és más akadályok jönnek, amelyek Egyiptomon kívül vannak, és háborút kezdenek az emberrel.

Ezek is felső erők is a Teremtő kezében vannak (Angyalok), hasonlóan a Fáraóhoz. De ők a cél nagyságáról beszélnek, és ezzel együtt az ember gyengeségéről. Mint a kémek, amelyeket elküldtek, hogy kémleljék ki Izrael földjét, és amikor visszatértek, azt mondták, hogy a cél nagyon fontos és a föld nagyon jó, gyümölcsök teremnek benne, de ki vagy te, hogy erőszakot tehess ezen a földön? Akkor az ember azt érzi, ez nem neki való!

Ezáltal az ember elkezdi emészteni magát, mert az erők megmutatják neki, hogy ő menyire alantas és bűnös. És ekkor ő, vagy teljesen belemélyed a múltba, vagy a jelenlegi állapotában még az ujját sem képes megmozdítani és a csoporthoz fordulni. Így fedeződnek fel az akadályok.

Meg kell, hogy értsük, hogy pontosan ezek a korlátok stabilizálják az ember szintjét bennünk. Amit mi egy bálványnak hívunk, az úgy alakul ki, hogy veszünk egy márvány darabot, amiből bálványt kell megformálnunk, tehát a darab követ meg kell változtatnunk, amíg egy valódi formát nem képezünk a bálvány számára.

Mi is két oldalról kell, hogy nézzünk mindent, egyfelől mi az, ami benne van az edényben, és mi az a rész, ami üres. Egyszer dolgozunk a belső fénnyel és máskor a külső fénnyel, és így a külső edényekkel és belső edényekkel. Ezáltal “faragja” az ember magát, az ő formáját, hasonlóvá a Teremtőhöz.

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,677 seconds.