Áttörni a közöny védőfalán
A spirituális edényünk kapacitása véges, mivel két, ellentétes állapottól megpróbálunk tartózkodni: a gyűlölet és a szeretet. El akarjuk kerülni a gyűlöletet, nem akarjuk érezni. A védelmi mechanizmusa a testnek nem akarja megengedni számunkra a valódi gyűlöletet.
Általában tartunk a gyűlölettől. Valóban, írva van, hogy szeretnünk kell a felebarátainkat, de mégis, hirtelen felfedezzük, hogy gyűlöljük őket. De erre még csak gondolni sem akarunk! Ezért, az egész problémának a megjelenését megakadályozzuk magunkban.
Akkor a szeretettel mit kell kezdenünk? Nem érzem a szükségét, hogy szeressem őket. Elvagyok nélkülük. Nem engedem, hogy ez a két ellentétes érzelem elöntsön. Csak akkor engedem közelebb ezeket magamhoz, ha több erőfeszítés fektetődik ebbe.
Ha nem fektetek figyelmet egy gyerekre, akkor ö önmaga által irányítva nő fel, valahol az utcákon, akkor könnyedén azt gondolhatom: „Rendben, az lett belőle, ami.” Azonban amikor majd börtönbe kerül, akkor azt motyogom magamnak, hogy „mit lehet tenni?”
Azonban ha figyelmet fordítok rá, minden nap, igényeket támasztok vele szemben, és teljes szívemből aggódom érte, mindennel kapcsolatosan, ami történhet vele, akkor mind a szeretet, mind a gyűlölet kitölt engem vele kapcsolatosan. Ezek együttesen generálnak egy hatalmas kapacitást bennem, egy hatalmas aggódást az irányába. Minden az én befektetett erőfeszítéseimtől függ.
Tehát mit kell tennem, ha úgy akarok megérkezni a kongresszusra, hogy egy hatalmas, kiterjedt edényem van? Egyszer kirándulni mentünk az ország északi részében lévő hegyekbe, és majdnem lehetetlen volt megmászni a hegyet egymás segítsége nélkül. Ez egy nagyon jó gyakorlat. Az ilyen „játékok” gyerekesnek tűnhetnek, de mégis segítenek az összetartozás érzésében egymás között. De most, a kongresszus előtt, mindenkinek azt kell keresnie, hogyan fektetheti be az erejét annyira, amennyire csak lehetséges mindabba, amit a csoport megkövetel.
KN
