Wall Street Arvut, Bostoni stílusban
Levél egy tanítványtól:
Vasárnap reggel hét órakor, néhányan a különleges „New Yorki Wall Street Arvut Speciális Erőkből,” Bostonba utaztunk, az egyik legrégebbi, csodálatos és fényes városába Amerikának. A Bostoni csoportbeli barátaink hívtak meg minket, akik heteket töltöttek a helyi területfoglalási mozgalom vezetőivel való kapcsolat kiépítésével.
A szimpatizánsok ugyan nyitottak voltak a szórólapokra, de a mozgalom nem növekedett, és a kölcsönös egymásba olvadás nem történt meg. Nem volt világos, mit kell tenni, és milyen üzenetet kell megfogalmazni a Kölcsönös Garanciára vonatkozóan a tömegeknek, mivel nem voltak „tömegek.” Azonban mivel a barátaink kértek minket, azt mondták szükség van ránk, az Arvut válaszolt „Akkor tessék, itt vagyunk.”
Végül is négy órát zötykölődtünk egy emeletes buszban, nem volt ez a világ vége, és ez lehetőséget adott arra is, hogy ne aludjunk, miközben kapcsolódtunk az Arava sivatagi kongresszushoz. Megérkeztünk délben a célállomásra, és a barátaink olyan meleg szeretettel üdvözöltek minket, hogy nincs más választásunk, minimum kétszeresen kell viszonoznunk legközelebb.
Ebéd alatt, megbeszéltük a terjesztési stratégiát, amit majd nap közben alkalmazunk. Nem volt vesztegetni való időnk. Meg kellett vizsgálnunk a területet foglaló tábort, és kitalálni, hogyan közelítsük őket meg, annak érdekében, hogy a legtöbb embert szolgálhassuk.
Megérkeztünk a táborba, és láttuk, hogy sok sátor volt ott, legalább háromszor nagyobb volt, mint a Zuccotti parkban a Wall Streeten New Yorkban. Volt néhány narkós és züllött alak is ott, de természetesen mindig voltak „őrszemek,” akik figyelték az elfoglalt területet. Meglepetésre, nem volt füstfelhő a tábor felett, és csak néhány fáradt rendőrtisztet láttunk, akik komoran figyelték a kóborlásunkat a területen.
Meglepődtünk, milyen csöndes és üres volt az egész, amíg nem emlékeztettek minket arra, hogy a tüntetők egy fórumot tartanak, kettőtől hat óráig egy iskolában, pár percre autóval ettől a helytől. Odamentünk.
Teljesn őszintén, nem gondoltuk, hogy bármilyen hatékony dolgot képesek leszünk tenni ott, ahol a szervezők, a saját találkozójukat tartották. A Wall Streeten a találkozók soha nem értek véget mással, mint hangzatos jelszavak skandálásával, illetve egyéni diskurzusokkal, melyek elsősorban az egyéni vagy csoport önzéseket szolgálták.
Azonban amikor mi már most ki kell jelenteni, mennyire meglepő volt az, ami történt. Mindenekelőtt, a csarnok dugig volt emberekkel. Nem volt egy szemernyi üres hely.
Már túl sok ember volt ott, és a biztonsági szabályok miatt nem léphettünk be a csarnokba. Azonban amikor elmondtuk, hogy a Wall Streetről jöttünk, mint munkacsoport, azonnal beengedtek. Majd mindenki leült az asztalához, és akkor még több ember bejöhetett.
Meglepve láttuk, hogy a terem kerek asztalokkal volt tele, és mindegyik asztalnál öt, hat ember foglalt helyet. Minden nagyon szervezettnek tűnt, mint egy konferencián, vagy kongresszuson.
Az esemény nők által volt levezényelve, akik valószínűleg tanárok voltak. A fórum elkezdődött, és mi kitettük a színes szóróanyagainkat az asztalra. Ezek különböző tartalmúak voltak, de a legfontosabb üzenetük az egység volt, és a kölcsönös garancia, a tömeges oktatás, és így tovább, minden, amire a kabbala tanít minket.
A moderátor azt javasolta, hogy induljon egy csoport megbeszélésé minden kerekasztal körül. Az asztal moderátorok rotálták egymást, és ez biztosította, hogy mindenki megválaszolhassa a kérdéseket a mozgalommal kapcsolatban, és együtt dolgozhasson a megoldáson, amely elhozhatja a békés áttörést, a vágyott eredmény irányába, amely a szociális igazságosság, a szabadság, és egy újfajta szociális viszonyrendszer. Nagyon érdekes volt együtt dolgozni a különböző embercsoportokkal, akik a mi asztalunk körül ültek, ezen belül voltak például pszichiáterek, tanárok, de Harvard egyetemisták is.
Valóban hatalmas szerencsénk volt. Mindenki, aki részt vett a velünk való beszélgetésben, nagyon gyorsan felfogta és elfogadta az elveinket. Átvették a szóróanyagokat, beszélgettek velünk arról, hogy szerintük mit kellene tenni.
Általában egyetértettek azzal, hogy a tömegek oktatása a legfontosabb. Abban is egyetértés volt, hogy a mostani események az országban, csak a világban zajló változásokra adott visszhangja, és hogy ezek a változások sokkal inkább evolúciós, mint forradalmi természetűek.
Együtt leírtuk a legfontosabb megoldási pontokat. Majd a látogatok elvették ezt az összegzést és a mi anyagunkat az asztalunkról, és más csoportoktól is.
Többször megkaptuk a mikrofont, és beszélhettünk a tapasztalatainkról a Bostoni terület foglalóknak, a Wall Streeti tapasztalatokról. Elmagyaráztuk, hogy a New Yorki mozgalom megtapasztalta a válságot, aztán nagyon gyorsan megalakult a foglaló tábor, és értelemszerűen gyorsan szét is esett, mivel az egységre való képtelenségünk a szándékokban, célokban hamar megmutatkozott, és mert annak a megértésének a hiánya, hogy kell a megoldásokon együtt dolgozni, hiányzott.
Mi nagyon meleg fogadtatásban részesültünk, és világos volt, hogy a résztvevők nagyon érintettek voltak a mozgalmuk jövőjében. Egy óra munka után, teljesen tisztán alkalmazni kezdték az „egység,””együtt,””felelősség,””csoport,” és a „mi” szavakat.
Folyamatosan képesek megtartani a szándékot, és együtt volt a teljes Kli, belül, és mindazok, akik a sivatagban voltak éppen. MAN-t emeltünk a gondolatainkban, azt kérve, hogy a kerekasztal megoldása, az egész országban terjedjen el. Azt kértük minden résztvevőtől, hogy egyesüljön ezen a fórumon, és beszéljen ezekről a nagyon komoly célokról. Mi pedig segíthetünk megoldani a problémákat.
A Bostoni fórum négy órája és a csoportok rotációja nagyon hatékony volt. Megismertük egymást és kontaktinformációkat cseréltünk több Harvard egyetemi hallgatóval, és fórumszervezővel, azzal a szándékkal, hogy együttműködünk az interneten. Megígértük, hogy részt veszünk a következő fórumukon, és az egyetemisták ígéretet tettek az anyagaink terjesztésére.
Aztán sietnünk kellett a New Yorki buszhoz, hogy ne késsük el, habár a beszélgetés folyatódott volna reggelig. A barátaink megpróbálták filmre venni, hogy mi történt ezen a találkozón, de arra megkértek minket, hogy ne rögzítsük ezt ilyen módon. Talán csak szerették volna elkerülni, hogy a kormány, vagy a tömegmédia megismerje a találkozón elhangzottakat vagy, hogy megismerje a résztvevők arcát, akik egyébként egyetemeken, vagy akadémiai intézményekben dolgoznak.
Elfáradtunk, de hatalmas benyomásokat szereztünk mindarról, amit láttunk, különösen mivel nem reméltük, hogy ekkora ajándékot kapunk Felülről. A mi, kedves Bostoni „Arvut Fogadó Bizottságunk,” megmutatta nekünk azt is, hogy milyen melegen képes üdvözölni bennünket, még a legkorábbi órákban is.
Annyira csodáljuk azokat, akik annyit tettek a világ megmentéséért és értünk. Végül is valakinek beteg gyereke volt otthon, másnak munkája lett volna, de mégis találtak időt, az Arvut terjesztésére és hogy segítsenek nekünk. A szerénységük, a kedvességük és az egyszerűségük, a hozzáállásuk a dolgokhoz, amiről a kabbala beszél, az Arvutba vetett hitük, és a kölcsönös cselekedeteik, hatalmas benyomást tettek ránk.
Egyszer és mindenkorra megértettük, mennyire kicsinyek vagyunk mi, és mennyire nagyszerűek a barátaink. Ha ez nem így lett volna, soha nem kaptunk volna lehetőséget, hogy megérthessük, mennyivel többet tehetünk, mind, az ebben az országban élő 99 százalékért, és önmagunkért, a mi egoista gyökereinkért. Köszönjük ezt nekik.
Most várnunk kell, és hinnünk kell, hogy ami elkövetkezik az Aravában elért egység után, a mi hatalmas férfiaink és asszonyaink által végrehajtott cselekedetek után, valamint a „speciális erőink” által végrehajtott, terjesztési támadásunk után, az Amerikai nagyvárosokban változást hajt végre. Valódi kerekasztalok jelennek meg ebben az országban, azzal a céllal, hogy a jövőről nyissanak párbeszédet, és ahol együtt ülhetünk a 99 százalékkal. Akkor magunkhoz kapcsoljuk őket, vagyis összekapcsoljuk őket, az adakozási vágyunkkal.
Soha ne álljunk meg Barátaim! Hagyjuk, hogy az emberekre irányuló szeretetünk legyőzze végleg az egoizmusunkat, mivel a teremtő is szereti őket. Mi akarunk a Teremtő tökéletességének a tükre lenni feléjük.
KN
