A lehetetlen keresése
11.12.01.
Kérdés: Amikor igyekszünk bevonzani azt az erőt, ami az adó-fokozatra átvisz, azt találjuk, hogy ez lehetetlen.
Válasz: Igen, így van. A lehetetlent keressük, azt, ami túlvezet a tehetetlenségünkön. Vajon elvárható az öszvértől, hogy egyenesen
haladjon, mint egy paripa? Dehát nem képes erre, sem a fejlődése, sem a fizikai adottságai nem teszik lehetővé ezt.
A szamár azért képes hangot adni és hallani is, de enkünk nincs semmilyen
érzékelésünk a szellemi világról. Mi teljesen el vagyunk vágva tőle.
Hiszen a szellem nem-fizikai lényege az odaadó szolgálat (hass-páá). Hogy lehet ezt
megérezni az egoizmus érzékeivel? Talán beleöltözhet az adás a kapásba (a Hass-páá a kabbalába?)
A tűz avízbe?
Ezért a mi nagy vágyunk nem képes ilyen elvont irányba (kavana) elindulni, csak akkor, hogyha a nálunk magasabb megvilágítás felépíti, kijavítja. (tikun)
Ebben a közös vágyban három szintet kell egybekötni: az íz-ráél, a tan – tóra és a teremtő e három szint.
Más szóval : én – a csoport és a felépítő teremtő erő.
Mert csak ő építhet fel, javíthat ki, én magamtól tehetetlen vagyok. Ezért rendezzük az roszágos
találkozókat (az Arvut, a Közös felelősség jegylében), hogy ez a vágy, kérés, M-A-N (női vizek, májin nukbvin) felemelkedjenek.
Ez a minősége ez a célja minden gyűlésnek.
(geo)
