Az egyensúly paradigmája
A szeretet koncepciója, amelyet a kabbala tudománya felfedez, a legfontosabb alapelv a természetben. Nekünk úgy kell viszonyuljunk ehhez, mint a legfontosabb erőhöz, amely a természetben létezik, nélküle nem lett volna teremtve egyetlen életforma sem.
Mivel csak a kölcsönös adakozás, a kölcsönös részvétel által, a két rész egyenlősége között, azáltal hogy a formák egyenlőséget érnek el, hogy bizonyos szintű vonzódás jön létre közöttük, csak ez hozza létre a létezést. Még akkor is, ha az ellentétes, részecskék protonok és atomok- léteznek valamilyen rendszerben, amelyeket mi atomnak, molekulának nevezzünk és így tovább.
És egy erősebb kapcsolat, csak akkor jön létre, amikor az egyik elkezd a másik irányában dolgozni, egy növényi rendszerben, ahol már fotoszintézis jön létre, vagy más hasonló mechanizmusok. Létrehozva az anyagcserét és kapcsolódó rendszereket, és közöttük levő kölcsönös vizsgálatot. Végtére is, hogy nem létezhet a két erő: a megszerzés az adakozás nélkül.
Ez egy ösztönös módon történik meg a természetes erők által, ahogy mi lássuk a két ellentétes erőt, hogy egyensúlyban működnek közöttük. A kövületi, a növény és állati szinteken- minden kiegyensúlyozott, és annak minden része kölcsönösen függenek egymástól.
Csak az ember egy különleges faj, amely különbözik ettől a rendszertől: a megszerzés ereje dominálja – a rossz, a gonosz erő, amely nincs egyensúlyban a jóval, az adakozó erővel. Ebben az ember különbözik az állati világtól. Mi pontosan ebben növekedtünk a rossz erő által, amely szeretne többet megszerezni és ellenőrizni. Ennek eredményeként erősebbek leszünk, mint a természet, ez egy kis előny.
Végtére is, a természet okos, a két ellentétes erőbe egyensúlyban van. Azért, hogy előmozdítása őket, az erő állandóan működik, hogy kifejlessze őket, miközben fenntartja az általános egyensúlyát. A másik oldalon, az ember önzés által van jelképezve, az állati szinten túl, egyensúlyon túl – magasabb és magasabb exponenciális formán.
Tehát, a jelentős dátumig, 1995 – ig, az egoizmus fejlődött, a saturáció különleges pontjáig. Ezt követően eljött a felismerést, hogy milyen bajokat hozott a megszerzés a számunkra. Mi érezzük a gonoszt az egónkon belül, a megszerző erőt – és nekünk ki kell, hogy egyensúlyozzuk az adakozás erejével. Az előző szintek már egyensúlyban vannak, és mi meg kell, hogy építsük a saját magunk tudatossága által az egyensúlyt.
Így szerezzük meg a Teremtő erejét – az adakozás erejét, ezzel együtt a teremtmény erejét – a Kabbala erejét. Mi megszerezzük a két ellentétes erőt: bennünk, az ellentétes erőből kell elérni a Teremtőt. Ő mindent egyensúlyban teremtett meg, csak elrejti előlünk a másik oldalát az adakozást. A megszerzés erejéből kell megtanulnunk, a kérésünk és a követelésünk által. Abban a mértékben ahogy a gonosz felfedeződik az edényünkben – a mi vágyunkban, követeljük, hogy nyissa ki a maszachot, a szűrőket, annak érdekében, hogy egyensúly jöjjön létre a két erő között.
Így látjuk, hogy az ember az egyetlen elem a természetben, amely nem kiegyensúlyozott. Valójában a Teremtő teljes célja, hogy az ember eljusson ehhez a természeti egyensúlyhoz, és azt saját maga hozza létre, és ezáltal olyanná váljon mint a Teremtő, aki tökéletessé teszi a teremtést. A Teremtő szándékosan “sodort” minket, hogy az ember felfedezze az adakozás erejét és az egész természet rendszerét egyensúlyba hozza.
Az elkövezendő években, az egyensúlyt, amely a szeretet, mindenkinek létre kell hoznia. Ez abból kezdődik, hogy egyensúlyt hozunk létre az emberi társadalomban. A kövületi, növényi és állati szintek nem maguktól függnek, hanem az emberrel együtt emelkednek fel és süllyednek. Az összes kövületi, növényi és állati szintek szenvednek, az emberi szint egyensúly hiánya miatt.
Tehát a kezdő személy, nem érti meg, hogy mi milyen szeretetről beszélünk a kabbala bölcseletében. “Mi van itt óvoda? Mi ezekről a hatalmas rejtett erőről beszélünk, amely az egész univerzumot működteti, sőt még az univerzumon túl az összes világokat. Mi a kapcsolata a szeretettel? Mivel mi nem vagyunk gyermekek, akiket meg kell félemlíteni, hogy ne üssék meg egymást, illetve a szeretetről nem úgy beszélünk egy fiú és egy lány között, mint nemi jellegű szeretetről.
Mi nem viszonyulunk elég komolyan a szeretet szóhoz, nem értjük meg, hogy ez a teremtés alapgondolata –az adakozás ereje, amely kiegyensúlyozza a megszerzés erejét. Pontosan a két erő egyensúlya által, a köztünk levő helyes viszonyban egymás között, ott létezik az élet. Ez lehetséges csak a középső vonalon.
BS
