Dr. Michael Laitman

A semlegességtől a sokistenhitig

Semlegességtől a sokistenhitig

011.12.24.

Az ember nem tudja, melyik világban van. A természet világában él, amely ide-oda dobálja a helyzetekbe. A pár évtizedes életében nem érthet meg semmit. Ráadásul száz éve még nem éltek hetven évig csak negyvenig. De a csodás hosszabbítás ellenére sem értjük az élet lényegét. Nem tudják, hol keressenek. Mi folyik itt? Már az sem világos, hogyan kell rákérdezni az élet értelmének kérdésére? Hogy van-e céljuk? Minden ködös.

Tehát az ember a természet uralma alatt él. Senki nem kap egy felvilágosító használati utasítást. Mindannyian magunk tárjuk fel ebben a világban a szerkezeteket és magunktól ismerjük meg az életet. De az öt érzéken túl van az emberben elrejtve valami, ami fontosabb érzék. de ez csak egy lehetőség, de a valóságban az alapján döntünk, amit látunk az evilág rajzolatai szerint.

Tehát először természetesek vagyunk. Ez az egyetlen kép, amit látunk, de ebben minden kölcsönösen függ, s mi is közel vagyunk a természethez, ez ősi és világos helyzet.

Aztán az emberben kettévált a természet jóra és rosszra: egoistábbak lettünk, nem érezzük magunkat a természet részének s látunk negatív és pozitív oldalt. A környezet szétválik ártalmas és jótevő részre, jó és rossz erőkhöz hasonlítva.

Először csak egy szakadék volt a jó és a rossz közt, de aztán sok-sok kisebb erőre esett szét, amiből a sokistenhithez hasonló fantáziák jöttek létre. És az ember képzeletében eltávolodott az egyetlen természettől. A sokféle egós akarat fölött kell a csoport-elfogadás egyetlen erejét megteremtenünk. (geo)

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,713 seconds.