A makrokozmosz kialakul
Megváltozik az életünkben mindenhez a viszonyunk, a szívünk és az eszünk, a vágyaink, a fizikai testünkön kívül minden eléri a természetes harmónia szintjét. Akkor megértjük a teremtés tervét, folyamatát, a felső önzetlenség elvét, s azonos formát adva érzéseinknek, elérjük ezt az erőt, a születés-és-halál körforgása fölé érünk el.
Csak el kell képzelnünk, miről is van szó. Ha elérem a természet fokozati szintjét adásban, szolgálatban, s magamra rápillantok, mint egy kis időbe zárt elemre, s fölé emelkedem az életemnek. Az ember ezen a szinten megtalálja az abszolút válaszokat az élet értelmének kérdéseire, ami mindig az adás, a szolgálat, mind elvi, mind életvezetési, sőt kultúrális és társadalmi kérdéseket is eszerint látunk majd. Másképp fogjuk fel a világot és magunkat. Többé nem az időbeli felfogás mulandósága szerint nézzüka dolgokat: ma itt vagyok, holnap meg már nem, s mit számít az egész, ha már nem leszek.
El sem tudjuk képzelni még, mekkora változás lesz ez, amikor az időtlenségben látjuk a világot és magunkat. A testünket meg úgy tekintjük majd, mint egy hűséges állatot, amelyik elkísér bennünket.
Kezd kialakulni bennünk az új pszichológiai szerkezet, ami segít megváltoztatni viszonyainkat a többiekkel s magunkkal, amely az időtlenségből szemlél mindent. Ez teljesen megváltoztat majd minket.
Létrehozzuk a Makrokozmoszt.
(geo)
