A szeretet eredete
A Teremtő megteremtette a vágyat a Fény segítségével. A Fény hatással van a vágyra és odaadja az Ő tulajdonságait egy olyan módon hogy minden ami jó a Fényben, negatívvá válik a vágyban. A jó úgy mutatja meg magát, mint hiány, szükség, kérés és üresség; míg a Fényen belül ugyanezek a dolgok úgy öltenek testet, mint egy vágy az adományozásra.
Más szavakkal, azok a dolgok amik a Fényben javakként és kiemelkedésként vannak jelen, az ellentétévé válnak, egy lenyomattá a vágyban.
Mindkét rész hasonlít egymáshoz, de ugyanakkor ellentétes természetük van: Minden ami a Teremtő adományozásvágyában jelen van a teremtményben a megszerzésvágy formájában létezik.
A teremtés célja az, hogy átalakítsuk az üresség érzékelését (megszerzésvágyat) a Teremtőhöz való hasonlatossággá.
Hogyan lehet ezt elérni? Ha egyszerűen kitöltjük a vágyat, nem válunk ezzel hasonlóvá a Teremtőhöz (a Fényhez); hanem a kitöltés lerombolja a vágyat, mivel még ellentétesebbé válik a Fénnyel, mivel aktívan megszerez. A Fény tökéletes; folyamatosan adományoz, ennélfogva a teremtmény puszta kitöltése nem oldja meg a problémát.
Hogyan tudjuk a megszerzésvágyunkat hasonlatossá tenni az adományozásvágyhoz ha nem alkalmazzuk a Teremtő cselekvésmódját, az adományozást? Mindaz amit a Teremtő megtesz az a teremtménynek történő adományozás és annak kitöltése; a teremtmény képtelen más módon kapcsolatot létesíteni a Fénnyel, csak ha megkap Tőle.
A probléma az, hogy a helyes kapcsolatot kell megalapozni közöttük – nem a két cselekedet között, hanem a Teremtő lényege és a teremtmény lényege között.
Ez azt jelenti, hogy össze kell őket hasonlítanunk egymással, de nem a cselekedeteik szempontjából, hanem inkább a magatartásuk alapján egymás felé; mindegy hogy az egyik folyamatosan megkap a másiktól, míg a másik folyamatosan adományoz. Ők kiegészítik egymást, és ennek a kitöltésnek az eredményeképpen ők belső kapcsolatot éreznek egymás között; nem lényeges hogy ki az adó fél és ki van a megszerzésben. Hasonló ez egy anyához és gyermekhez: mindent megad neki, amit tud, de cserébe még többet kap mivel a gyerekével a szereteten keresztül kapcsolódik.
Itt történik a szeretet érzékelése és innen származik. Ha úgy döntünk, hogy ezt a két kényszerítő cselekedetet ami a Teremtő és a teremtmény között történik elkerülhetetlennek tekintjük, akkor egy szuperszerkezetet kell föléjük építenünk.
Hogyan vesszük rá őket hogy kapcsolódjanak ezen a két cselekedeten keresztül és hasonlóvá váljanak egymáshoz? Hogyan tudjuk a célt, a Teremtő lényegét egyesíteni a teremtmény lényegével?
A Teremtő eredetileg arra vágyik, hogy kitöltse a teremtményét és mindent megadjon neki. Ő a szeretet tulajdonságával van kitöltve. Ez az értelme annak, hogy a Teremtőre miért nem vonatkozik a változás egyáltalán.
A Teremtőből ered a teremtés, az univerzum, a világok, minden feltétel a létezésünkhöz és tevékenységeinkhez. Az Ő részéről csak egy dolog létezik – a Fény folyamatos kiáradása, a pozitív energia, szeretet és az abszolút kedvesség.
A teremtménynek meg kell változtatnia a hozzáállását a világ felé, önmaga felé, és végül – a Teremtő felé, mivel minden ami a világban van, bennem és körülöttem – a Teremtőtől jön. Meg kell változtatnom magamat egy olyan módon, hogy elkezdek szeretni mindent amit Ő csinál ebben a világban és az egész természetben. Ha a gyűlöletből, irigységből, és mások kihasználásából átfordítom a hozzáállásomat az adományozásra és a szeretetre, akkor az új hozzáállásomon keresztül a Teremtő cselekedetei felé, eljutok az Ő szeretetéhez.
Ezen a ponton képes leszek megkapni mindent az Ő érdekében, amit kiáraszt. Tehát kiderül, hogy ez ilyen módon működik: kitölt engem és odaadja a lehetőséget hogy örömöt kapjak, míg megkapok tőle és odaadom neki a lehetőséget hogy örüljön, mivel „felhasználom” az Ő szeretetét.
Amikor közel állunk a szeretteinkhez és megkapunk tőlük, egy lehetőséget adunk nekik azzal hogy megengedjük nekik hogy szeressenek minket. Ugyanez a minta ismétlődik: Azáltal, hogy megszerzünk a Teremtőtől, kifejezzük a szeretetünket Őfelé mivel annyira közel állunk egymáshoz.. Ezen a ponton mindegy hogy ki az adó és ki a megszerző ahogyan az anya és a gyermeke példájában is volt.
A legfőbb dolog, hogy ezeknek a cselekedeteknek a segítségével kiegészítik egymást és örömöt adnak egymásnak.
CST
