Viszlát egoizmus
Ha egy embert a kölcsönös garancia és az együttlét szellemiségében nevelnek fel, akkor másokat úgy kezel, mint a saját családját, mint önmaga egy integrált részét. Napjainkban a világunkat úgy nevezik, mint az egymásra hatás integrált rendszerét.
Egy integrált rendszer egy kölcsönösen függő szerkezet. Hogyan függünk a gyermekeinktől? Nem tudunk nélkülük meglenni; ösztönösen hozzájuk vagyunk kötve a törődésen és a szereteten keresztül. Ha bántjuk őket, valójában magunkat károsítjuk mivel amúgy is velük törődünk.
Ugyanilyen módon kezdek el érezni minden ember felé a világban. A teljes egoista függőség hiteles képe jelenik meg a szemeim előtt; a törődés hiánya mások felé megkárosít engem és negatív módon visszaüt rám.
Még mindig az egoista törvényekkel összhangban létezünk, amit a múltban alapoztunk meg, amikor önzően kapcsolódtunk: Adsz nekem – adok neked, többet lopok, többet nyerek más kárán, felhasználok valakit a saját érdekemben…
Ma az egoista kapcsolatok rendszere végez ér: egy teljesen új, altruista, egymástól függő, globális integrált rendszer éled fel. Ha sikerrel akarunk járni ebben a világban, illeszkednünk kell ehhez a rendszerhez. De mivel még mindig lemaradunk ettől a rendszertől, a jelenlegi állapotunkat válságként érezzük. De ez a válság nem olyan értelemben van, ahogyan hozzászoktunk annak megértéséhez. A „krízis” egy görög szó, ami új születést jelent; ezért a válság megoldást jelent, nem a problémát.
Fel kell ismernünk hogy átmegyünk egyik állapotból a másikba. Minél hamarabb felismerjük ezt a tényt, és elkezdünk egységben viselkedni az evolúció törvényeivel ahelyett hogy ellenállnánk neki, annál könnyebbé és örömtelibbé válik az átmenetünk az eljövendő változásokon keresztül.
Egy családdá kell válnunk. Úgy kell kezelnünk egymást, mint a saját gyerekeinket, szüleinket, a szeretteinket, vagy az imádott kisállatainkat… mindenkit úgy kell kezelnünk, mint valamit ami hozzánk tartozik. A természet ebbe az irányba vezet minket a vágyainktól függetlenül.
Ez egy érzési és tudati folyamat. Egy olyan környezetet kell megteremtenünk, ami ezt átfogóan megmutatja mindenkinek, és ezáltal megváltoztat minket.
Olyan mértékben, amennyire sikerrel változunk meg, megváltoztatja a családi, szociális, politikai és ipari kapcsolatainkat. A kapcsolatnak közöttünk illeszkednie kell az új fejlődési szintünkhöz.
CST
