A jóságba történő átmenet képlete
Baál HaSzulám, “A vallás lényege és célja” című cikkében írja: a morál filozófiáját „etikának” hívják, ami empirikus tudáson alapul, a gyakorlati értelem vizsgálatán, aminek a lényege nem más, mint az egoizmus látható kárainak összege.
…Ha egyszer kicsírázott, utána feltárul bennünk. Ez a hozzáállás gyakorlati tapasztalaton alapul: Csak sok büntetés után kezd a makacs gyerek a büntetése okaira gondolni. Ugyanilyen módon tapasztalunk először kellemetlen dolgokat a különböző cselekedetek kapcsán, és csak azután kezdünk el levonni valamilyen következtetést. Ez a szenvedés útja: addig szenvedek, ameddig rá nem kényszerülök, hogy megváltozzam.
Mindez az egoizmusomtól függ, ami a költséget és a hasznot számolja. Például, amikor kényelmetlen helyzetben ülök, és nem akarok megmozdulni, hogy megváltoztassam azt. Szenvedek, de ez mégsem elég ahhoz hogy a helyzetemen változtassak. Mennyi ideig maradok ebben a helyzetben? Egészen addig, ameddig a szenvedés olyan mértékű nem lesz, hogy megéri erőfeszítést tennem, hogy máshogyan üljek.
Mindig ilyen módon számítjuk ki a dolgokat, és a testünk rendben van ezzel: elhagyhatjuk az előző helyzetet, ha szenvedést érzünk és megéri energiát befektetnünk, és másik helyzetbe mozdulnunk ahol nem lesz szenvedés.
Tehát a számításaim a szenvedés szintjének összehasonításától függenek, az örömtől, és az erőfeszítéstől, ami a változáshoz szükséges. Kiszámítom hogy a várt öröm nagyobb-e, mint a jelenlegi szenvedés és az erőfeszítés, amit meg kell tennem.
Nagyon egyszerű képletem van: És így átmehetek állapotból állapotba, rosszból jóba, mivel megéri…
CST
