Éleszd fel a holtidőt
Lehetséges a vágyadat cselekedeten keresztül irányítani. Ezért kell cselekedetbe erőltetnünk magunkat. A fejlődésünk üteme függ ettől. Az emberek felteszik a kérdést: „Hát hol van a spirituális világ? Mikor fog az feltárulni? Mi mást tehetünk, hogy közelebb jussunk hozzá?”
Nem értik meg, hogy rengeteg órát céltalanul elvesztegetünk minden nap. Kiderül, hogy amit egy nap alatt el lehetett volna végezni, egy egész hónapra kitolódik, és még tovább. Nem törődünk azzal, hogy lerövidítsük a lehetőségeinket, hogy minden pillanatban a célra koncentráljunk – legalábbis a külső anyagi cselekedetben, ha nem lehetséges azt a célban és a vágyban megtennünk, akkor nem közvetlenül, hanem közvetve, más cselekedeteken keresztül, amiket megteszek a világért, a terjesztésért és a csoportért.
Nagyon gyakran, hosszú időszakok után olyan állapotba kerülünk, hogy nincsen vágyunk, de az idő múlik, és nem tudjuk, hogy mit kezdjünk vele. Egyszerűen arra várunk, hogy majd magától megváltozik a helyzet, de magától semmi sem változik meg.
Ezt a holtidőt pont azért kaptuk, hogy cselekedetet fektessünk bele, és a cselekedet eszközével megváltoztassuk a vágyainkat, hogy gyorsan felébredjünk és elkezdjünk a cél felé előremozdulni. Egészen addig, amíg nem érzem hogy a csoport, a világ és az egész valóság lényegében én magam vagyok, és tőlem függ, nekem fel kell ezt használnom, hogy megvalósítsam a célt.
Nem szabad várnom addig, amíg a felébresztés kívülről fog jönni. Van a cselekedeteknek egy mennyisége és minősége, amit az ember be kell hogy fektessen csak a cselekedetben, szándék vagy vágy nélkül! És bár a mi generációnkban romlottak vagyunk, gyengék, és nem állunk készen, hogy olyan módon szenvedjünk, mint ahogyan a régebbi generációk tették akik közelebb voltak az ókor kabbalistáihoz: „kenyéren sóval, és vízen élve…”, meg kell értenünk, hogy anélkül hogy éreznénk a szenvedést az egész világért, nem leszünk képesek kapcsolódni ehhez.
Itt az elmének és az érzésnek támogatnia kell egymást, hogy ne kelljen úgy szenvednem, mint mindenki a világban, és ahogyan az egész emberiség teszi azt. Az elme eszközeivel képes vagyok a világ szenvedésében való részvétemet növelni, és össze tudok kapcsolódni egy nagy edény-vággyal..
És ilyen mértékig, a cselekedeteim a világ hasznára meg fognak növekedni, és ilyen módon elmozdulok a cselekedetből a vágy és a gondolat felé, elérem a tökéletes edényemet, ami érdemes a korrekcióra és a kitöltődésre. Így ez lesz a korrekció és a kitöltődés az egész világ számára.
CST
