Holnap találkozunk a sivatagban
Kérdés
Hogy ébreszthetek a csoportban akkora hiányt, hogy készek legyenek kimennie a sivatagba összekapcsolódni holnap?
Válasz
Az egyetlen dolog, amire szükségünk van, a belső aggodalom. Semmi más nem működik. Az érzékelésünk, hogy a világunk egyre közelebb kerül a spiritualitáshoz, és sokkal finomabb, azaz nem fizikai erők működnek itt.
Olyan cselekedetek jelennek meg, melyek nem írhatók le egyszerű mechanikus módon – ezek inkább spirituálisak, a gondolat erejéhez kötődőek, és érzelmi törődés és aggódás jelenik meg a szívekben és a lelkekben. A mi világunkban, ma vannak erők, melyek nem jellemezhetők fizikai módon, vagy elektromágneses mezők elvével.
Ha valaki adakozni akar a többieknek, a legfontosabb befolyás a gondolatokon és a vágyakon belül hajtódik végre, és ezeken keresztül mindannyian egymáshoz vagyunk kötve.
Természetesen lehetséges ezt elérni bizonyos fizikai cselekedeteken át, de ez nagyon nehéz. Láthatjuk, hogy az erők keménységének megfelelően, több idő és energia szükséges magának az erőnek az aktiválásához. Megtapasztalhatjuk ezt Föld fejlődésének vizsgálatán keresztül is. Például a kövületi szinten, a Föld teremtményei több millió éven át jöttek létre. A növényi szint kifejlődéséhez, szintén millió évekre volt szükség, majd az állati világ számára már kicsit kevesebb idő kellett. Az ember megjelenéséhez szükséges idő, már csak néhány tízezer év volt.
Az erő minőségével arányosan, a fejlődési idő rövidebb, mert a minőség, mennyiségre vált. Ha valaki befolyásolni akarja a barátait, egy gyors és erőteljes módon, akkor a legértékesebb és erőteljesebb dolog holnap történik. A legfontosabb dolog, a szívből, a gondolatokból és a vágyak mélyéről származó aggodalom.
Mi nem elég megfelelően élünk ezzel. Pontosan ebben rejlik az Arvut ereje. Ez nem aláírások egy darab papíron, egy szerződés alján, vagy bizonyos, közös tulajdonbirtoklási dokumentumon. Minden belsőleg tisztul le, a megosztott erők segítségével, a vágyunkkal, ahogy meg tanulunk aggódni érte, az intellektussal, ahogy meg tanulunk vele szándékot emelni, mindez a bennünket összekapcsoló hálózat felébresztése érdekében.
Ez olyan, mint amikor valaki vesz egy ruhadarabot, megrázza, nekünk fel kell rázni ugyan így a köztünk lévő kapcsolatot, hogy a szívünkből és az elménkből kiáramló rezgések átmenjenek rajta.
Mindez úgy történik, mint egy játékban. Ez nem valóságos, végül is még nem értük el. Csak szeretnénk, ha így működne, ameddig ez valóban nem lesz így. Ilyen módon működve, a barátok magasra értékelésével, ezt kell végrehajtanunk, a Teremtővel kapcsolatosan. Ezt jelenti a spirituális összetapadás, a koronához való visszatérés. Egyre közelebb kerülünk, ameddig megszerzünk egy irányultságot a komolyságban és a gondolatokban is – még ha ezek ellentétesek is. A spirituális összetapadás neve Zivug de Haka’a, “közösülés az összeütközés által.” Ez egy valódi ütközés. Különben nem fogjuk érezni.
Írva van, „valakinek a magja is áldott, mivel egyfelől van egy ellenállás, másfelől pedig a kapcsolat áttör egy határon. Ez a két, ellentétes minőség teremti meg a közösülés érzését, a kapcsolat letisztulását, az egység pontját, a spirituális orgazmust.
KN
