Dr. Michael Laitman

Étvágy a spiritualitásra

A legfőbb dolog, amiben hiányt szenvedünk az a vágy, ez hasonló egy beteg emberhez, akinek elment az étvágya, és vissza kell azt nyernie, hogy elkezdjen enni és jól legyen. Vagy hasonló ahhoz, hogy hogyan szeretnénk, hogy egy gyerek tanuljon, de ő nem akarja, és mi nem tudjuk hogyan adjuk át neki a vágyunkat, hogy jó eredményei legyenek. Sok hasonló példa létezik.

Egy beteg, hibás helynek először is vágyra van szüksége a korrekcióhoz. A problémánk az, hogy nem érezzük, hogy erre nekünk szükségünk volna. A vágy mellett semmi más nem szükséges a részünkről, ehelyett mi a kitöltődésére gondolunk, a teljes ellentétére.

Minden aggodalmamnak, kutatásomnak, erőfeszítésemnek és gondolatomnak – mindennek a helyes vágy megtalálására kell beirányulnia. És ha a kitöltődésre gondolok, akkor az egoizmus és ellentétes a helyes szándékkal.

Az egész problémát a helyes környezettől kapom, ami ezt az elképzelést belém olvasztja, hogy folyamatosan emlékezzek rá, hogy semmi másban nem szenvedek hiányt, csak a vágyban. Ezt úgy hívják, az „eső kérése” – ha egy ember kéri ezt, akkor az eső jönni fog, és a Fény lecsepeg odafentről. Az egyetlen hiányzó dolog a kérésünk.

És ez egy probléma, mert emiatt pontosan a vágyunk, a szenvedélyünk, a kérdéseink, a nyomásunk és a sóvárgásunk nincs meg a spirituális cél felé. Nincs másra szükségünk, csak a helyes vágyra. De ezért a személynek a társadalom nyomása alatt kell lennie, hogy érezze hogyan szenved hiányt a helyes vágyakban.

Mindenkinek kell egy „munkaprogram”: Mire sóvárgok, mit értem el – milyen vágyat, hogyan érek el egy jobb megértést, milyen hiánnyal és vajon közelebb jutottam-e hozzá? Megvan-e az akaratom, hogy kitartsak, mivel a vágy a szenvedést jelenti a vágyott dologért? Boldog vagyok-e, hogy hiányzik a spiritualitás, hogy sóvárgok felé – a szeretet szenvedésében létezem-e?

Ezért egy közösségi nyomásra van szükségünk minden személy felől, hogy összegyűjtsük a közös vágyainkat és elérjük a feltárulást. A sóvárgásnak logikusnak, kölcsönösnek, közösnek és teljesnek kell lennie. Ekkor az egységünket úgy hívják, hogy „a lelkek gyülekezete, akik sóvárognak a Teremtőre” (Knesszet Izrael).

Mit csinálnak az emberek ilyen gyülekezetben (Beit Knesszet)? Ekkor ezt Malhutnak hívják, amiből kérés emelkedik, és amihez kitöltés jön el.

CST

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,718 seconds.