Dr. Michael Laitman

Lent akarják, fent képesek

Mi át kell, hogy adjuk az üzenetet mindenkinek. Azonban azt hiszem, hogy az egyszerű emberek gyorsabban és jobban el tudják fogadni, mint a vezetők. A tömegek a „magas csúcsok” előtt fognak jönni hozzánk.

Kérdés

Miért nem tudjuk a módszerünket le hozni a néphez? Mivel a kormány határoz, a határozat valóra válik.

Válasz

A lényeg az, hogy a közembernek nincsen semmi módszere. Neki üres a gyomra, és általában nem érdekli, hogy mivel töltik meg. Nem számít neki, hogy milyen eszközök, vagy módszerek által – csak ne legyen éhes.

Ezzel szemben a miniszterelnök programokat épít, és azon gondolkozik hogyan helyesebb vezetni, hogy emeljék vagy csökkentsék az adókat, hogy csökkentsék a költségvetést, vagy ne változtassanak semmit, és így tovább. Bele van merülve a „technikai adatokba”, és nem képes arra, hogy elvonja a figyelmét és megszabaduljon tőlük. Ez a probléma.

Ezért nehéz nekünk elérni azokhoz, akik „magasban ülnek”. A probléma náluk nem a gyomorral van, hanem az ellenőrzéssel van. Ők meg akarják őrizni az erőt, és nem térnek ki a programjukból, azért hogy megértsék a sikertelenségük okát. Nehéz nekik valami újat hallani. Nem képesek erre. Ahhoz, hogy meg tudják változtatni a gondolkodást, „kerek” szemüveget kell feltenni, hogy „kereknek” tudjuk látni a világot, azaz integráltnak és kölcsönösen összefüggőnek.

Ebben a világban, a siker nem mérhető a gazdasági tervek sem a technikai adatok, százalékok és az adók által. A szakértők nem tudnak kitörni ebből a zárt körből. Ők a gazdaságot adatokon keresztül nézik, egy régi elképzelés által, és is nem tudják elképzelni másképp.

Építik a jelentéseket, azok nyereségessége, haszna szerint. Például, én cipőket gyártok, eladom őket és megélek ebből. Egy pár cipő lefed egy hónapi megélhetésemet. De én készítettem és eladtam két pár cipőt – most már egy hónappal előbbre vagyok. Hirtelen a kormányzat kopogtat az ajtómnál: „A második pár cipőnek a nyereségéből, elveszek tőled 50%-ot, azért mert fel kell tartani az államot, a hadsereget, utakat építeni, stb”. Nos, ez érthető. Ezután a városháza kopogtat az ajtón: „Magának szüksége van takarítási szolgáltatásra az ön területén, kertészkedésre, és így tovább – adjon nekem 10% egy pár cipőből”. És így tovább.

De hogyan fogunk megélni, ha a válság lecsökkenti a termelést egy alapvető szükségleti szintre? Honnan fogják beszedni az adókat? Végtére is, az adókat a nyereség alapján számítják, de ha el akarják venni az ételemet – ez már egy probléma! Én nem egyezek bele, hogy leszálljak egy átlagos élet szintre – akkor inkább kimegyek az utcára tüntetni.

Minden adórendszer a nyereség szerint épült, de mit fogunk tenni, ha már nem biztos, hogy lesznek nyereségek? A mi gazdasági rendszerünk nem alkalmazható rá. Ezért mindenki aggódik a növekedésről. Mindannyian élnek belőle.

De a gazdaság teljesen megváltozik. A gazdaságunk nem a profit alapú lesz, és már nincs is szükség rá. Tehát, mindenkit az osztályteremben kell helyezni, és ez által „jó gyermekeket” nevelni belőlük, hogy ne törjék össze a kirakatokat és ne gyújtsák fel a kocsikat. És akkor lehet fel építeni velük, egy nagyszerű társadalmat. És ráadásul, ez sok jövedelmet fog hozni, mert az ilyen emberek valódi értékek.

Remélem, hogy ezek a nézetek hangossá válnak és érthetőek lesznek a világ vezetőinek. Másképp, egy keserű sors vár rájuk, és én nem irigylem őket.

(BD)

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 0,192 seconds.