Angyal kutat a szemétládában
Mi meg kell próbálnunk egyre helyesebben elképzelni magunknak azt amit látunk, a külső helyett belsőleg látni. Én és a tanárom, Rábás, néha beszéltünk az erőkről, amit látunk az e világ képe mögött.
Egyszer láttunk az utcán egy lovat, hogy a szemétládából evett, és hirtelen Rabash azt mondta nekem: “Nézd, ez egy Angyal!”. Én meglepődtem, mert én nem láttam semmit azon kívül, hogy a ló evett az ünnepi maradékból. És a következő napokban elkezdtem kérdezni, hogy beszéljen többet, hogyan lássam ezen a világon túl a belső erőket.
Ha én a szemeimmel látok az én pupillámon keresztül, vagy a látómezőben az agyamon keresztül, így ábrázolódnak az erők, mint egy komputer képernyőjén, ahol összekapcsolódnak valamilyen formában egymással. De ez a forma önmagában nem létezik. Csak ezért van szükség erre, hogy valamit fel tudjak fogni. De valójában ez egy kifejeződése a viszonyoknak, valaki között, aki adakozik, ahogy ő adakozik és köztem.
Tehát három elem van itt: az adakozó, az adó, és ahogy adakozik, és ez az a forma, amelyet felfedezek magamban. Ezen a formán keresztül kell, hogy visszatérjek az adakozóhoz, azért, hogy megértsem, mit akar tőlem, hogy ezt a formát mutatja? Ha én látom magam előtt a lovat, akkor a Teremtő így akar valamit mondani és megmutatni, hogy milyen az erők kombinációja, mi a hozzáállása felém, milyen reakciót vár el tőlem? Hogyan kell viszonyulnom a lóhoz és rajta keresztül az adakozóhoz, a Teremtőhöz, aki mutatja nekem ezt a filmet? Mindezt meg kell tanulni.
Mi úgy látjuk ezt a világot, mint egy külső képet, és nem a belső formában. Ez egy hatalmas segítség, amely nem arra szolgál, hogy összezavarodjunk, hanem segít minket ahhoz, hogy eljussunk egy spirituális érzékeléshez!. Erőfeszítéseket kell tegyünk, hogy átváltoztassuk a külső formából ezt, a belső formába.
Én garantálom nektek, hogyha ti elkezdtek behatolni a barátotokba, és elkezditek látni, hogy a szívben található pontok össze vannak kapcsolódva egymással, akkor elkezditek megérteni, hogy a világ egy ilyen módon van elrendezve. Meg fogjátok érteni, hogy az ember nem egy külső ábra, hanem vágyak, „energiacsomagok”. Ők mind viszonyban vannak, és te befolyásolhatod őket és ők téged. Te nem látsz többé testeket, hanem csak erőket!.
Mi már ma úgy viszonyulunk az emberhez, mint valami erőhöz és az értelméről beszélünk. De egy kissé mélyebbre kell hatolnunk. Amikor a világot külső formában látjuk belsősége helyett, ez megadja a különbséget, hogy mekkora mértékben még nem értünk el oda, hogy hozzáolvadjunk a környezethez
Abban a pillanatban, amikor összeolvadunk a környezettel, megszerezzük az első érintkezést, és az egész zavarodottság eltűnik. Az ember eszenciáját látjuk és nem a külső ábráját. Például, mint egy jó pszichológus, amikor nézi az embert és rögtön látja az eszenciáját, a vágyát, a gondolatait, a tendenciákat és a hibákat.
BS
