Ki vezeti a múltat, jelent és jövőt
Az élet arányát a három fény szerint mérjük: van az előző állapotnak a resimója és a jelenlegi állapotban van nekünk a Belső fény és a Körbevevő fény, a szűrő köztük, amely elválasztja azt az illuminációt, amely a két Fénytől érkezik.
A Belső Fény adja meg a jelenlegi érzést. A Körbevevő Fény, amely marad, mert mi még nem vagyunk képesek megerősödni az adakozás irányában, ez megadja a jövő érzetét. És a Resimó, amely alapján számítást végzek, ez megadja múlt érzetét.
Az egoizmusom, amely korrigálatlan, ő osztja fel számomra az időt múltra, jelenre és jövőre. Hogyha én 100 % szűrőt kapok az egész vágyamra, akkor már nem léteznek számomra a különböző idők. Az idő fogalma megszűnik, csak az Ein Szof világa létezik.
Azaz, múlt, jelen és jövő saját magában nem léteznek! Mi egyszerűen hozzászoktattuk magunkat felfogni és megérezni ilyen formákban ezeket a hatásokat, de ez csak egy pszichológiai probléma. Nincs idő, csak a lélek állapota van, amely érzi a Fény hatását, amely állandóan változik, tehát úgy tűnik nekünk, hogy az idő halad.
Amikor én áttérek a fizikai időről a spirituális időre, a Resimok közötti viszony, a Belső Fény és a Körbevevő Fény határozzák meg a múlt, jelen és a jövőt – én már másképpen kezdek viszonyulni az állapotomhoz. Világossá kezd válni számomra, hogy az idő nem létezik, és minden csak tőlem függ. Fel tudom gyorsítani az időt, hogyha felgyorsítom magamban a közeledést a múltból a jelenhez, és a jelenből – közelebb és közelebb a jövőhöz.
Minden csak attól függ, hogy milyen gyorsan én szerzem meg a szűrőt, fejlesztem ki, megvizsgálom az állapotomat, és létrehozzam a megszerzés iránti vágyat az adakozásra, a lelkem Tíz Szférájában. Ez a mi munkánk, nincs más tennivalónk, az idő felgyorsításán kívül.
Mi magunktól kell “nyomjuk a gázpedált”, gyorsan haladunk és lecsökkentjük az utunkat, hogy kellemessé váljon a kitűzött cél irányában. Akkor mi áthaladunk az úton örömben és élvezetben, mivel mi igazoljuk a Teremtőt és köszönjük neki, hogy Ő jó és jót tevő, és hogy ilyen csodálatos utat rendezett el számunkra.
De ha mi nem teszünk erőfeszítést az előrehaladásban, ha mi nem nyomjuk a gázpedált, hanem nyomva a Fénytől a szenvedések által – akkor mi haladunk a fejlődés természetes ritmusa által, és minden az “ő idejében” (beitó) történik. Ezért a haladásunk érezhető lesz egy kellemetlen módon és szenvedéseket okoznak, azért mert a Fény, ami érkezik, nem kapja meg a vágyakat, amelyek készen vannak fogadni őt, és kötelezve van kívül maradni, nyom minket, szenvedéseket és fájdalmakat okozva.
Ebben az esetben, az egész Fény “édesítés” nélkül érkezik, amilyen Ő, és akkor feltárul, mint hősiesség, mint égető tűz. Minden a Fénytől érkezik, de azt csak olyan vágyak fogadhatják, amelyek készen állnak erre, és magukra vonják azt. A Fény, a természet folyamatainak megfelelően érkezhet, tervezett idejében. Ezért fontos meggyorsítani a munkánkat.
BS
