Leereszkedni azért, hogy felemelkedjünk
Baal HaSulam a „Szabadság”cikkéből: „Amikor elérkezett a teremtés szándékához, és a Teremtőnek elégedettsége van, hogy meglett az Ő akarata, az ember énje beleöltözik a Teremtő elégedettségében, és megnyeri az abszolút örökkévalóságot, mint Ő, és ebben megnyeri a szabadságát a halál angyalától”
Baal HaSulam elmagyarázza nekünk a szabadságot a valóság felfogása keretében.
Mi az erők világában élünk. Nincsen anyag, ez csak így mutatkozik meg nekünk, a különböző erők hatására, amelyek stabilizálják számunkra ezt az érzékelést. Én felfogom a kövületi természetet mindenféle formájában és minden módján, aztán ugyanúgy, a növényi és élő természetet, majd az emberek szintjét. Ez a négy szint, amelyek kitölti az én energiai mezőmet, ezek erők, amelyek ebben a formában mutatkoznak ki az én vágyamban, és rajzolják, mint egy képernyőn, a háromdimenziós és sokoldalú világ képét.
Ez így történik, mert az én megszerzési vágyam részekre osztja fel az általános adakozást, amelyet úgy nevezünk, hogy a „Fény”, a belső reakció többféle típusára és fokozatára. Ezek a reakciók alkotják a világ képét, amit látok és érzek. Ezért, már kezdettől fogva adták nekem adták ezt az érzékelést, amelyre nem kell, hogy előkészítsem magam. Van már nekem a megszerzési vágyam, és benne érzékelem ezt a világot. Ezen kívül, én látom a nagyméretű folyamatokat a természet kövületi, növényi és elő szintjén és közöttük. Valójában, a mi belső világunkról van szó, de az objektív neveket és a jelenségeket, a legalacsonyabb szintről vesszük, az ágazat és a gyökér alapelve szerint.
Amennyire jobban felemelkedek, közelebb kerülök a Fényhez, a vágyam rétegein keresztül. A legalacsonyabb helyen látom az „e világi” képét. Ezután én felemelkedek a következő szintre, azokra a vágyakra, amelyek közelebb vannak a Fényhez, és ezek az erők állnak előttem a parcufok, világok és szfírák formájában. És akkor én már látom mindenben a kapcsolatot az ágak és a gyökér között, és ehhez képest nevezem el ezeket a formákat, amelyet úgy érzek, mint vágyak és az erők közötti viszonyt, a párhuzamos nevekre a mi világunkból. Így teremtődött az ágak nyelvezete.
Ahogy emelkedek a spirituális szintre, a vágyaim is változnak. Más szavakkal, én változok, ilyenképpen emelkedek a részileg hasonló és azonos fokozatra a Teremtőhöz. Ha ez még csak az első fokozat is a 125-ből, én már egy bizonyos mértékben ebben élek. A következő lépcsőben, már a 2-ik fokozaton élek a 125-ből. Erre mondhatom azt, hogy én felfogok egy olyan formát, amely nem tűnik el. Ő teljesen adakozásra van irányítva, hasonló a Fényhez, és hozzátapadok. Én vagyok az edény, amelyet a Teremtő megtölt. Én a végtelenben vagyok, a Teremtőben. Beléptem az Ő mezejébe az én vágyaimmal, ez a felemelkedés az élet fokozatára, elmenekülés a „halál angyalától”.
Ezzel együtt, nem zavar engem az, hogy az első fokozatom állandóan a felfogásomban marad, egészen a felemelkedés végéig. Én le kell, hogy ereszkedjek hozzá, és maradjak benne, azért hogy korrigáljam a vágyaimat, és mindig pontosan tőle kell, hogy elkezdjem a felemelkedést. Nem tudok a jelenlegi spiritualitás fokozatomról felemelkedni a következő szintre. Nekem szükséges leereszkednem, megkapjam a hozzáadott elromlott vágyat, és azután felemeljem annak a megfelelő magasabb szintjére.
Az összes romlott vágyak a legalacsonyabb szinten növekednek. Ennél fogva, ezek az erők rajzolják az e világi képét a vágyam képernyőjére, egyébként ez a kép mindig előttem kell, hogy legyen. Mert pontosan ebből az érzékeléséből fel tudok emelkedni akármelyik lépcső fokozatára, amely elvezet engem az Ein Szof világához.
BS
