Dr. Michael Laitman

Leereszkedni azért, hogy felemelkedjünk

Baal HaSulam a „Szabadság”cikkéből: „Amikor elérkezett a teremtés szándékához, és a Teremtőnek elégedettsége van, hogy meglett az Ő akarata, az ember énje beleöltözik a Teremtő elégedettségében, és megnyeri az abszolút örökkévalóságot, mint Ő, és ebben megnyeri a szabadságát a halál angyalától”

Baal HaSulam elmagyarázza nekünk a szabadságot a valóság felfogása keretében.

Mi az erők világában élünk. Nincsen anyag, ez csak így mutatkozik meg nekünk, a különböző erők hatására, amelyek stabilizálják számunkra ezt az érzékelést. Én felfogom a kövületi természetet mindenféle formájában és minden módján, aztán ugyanúgy, a növényi és élő természetet, majd az emberek szintjét. Ez a négy szint, amelyek kitölti az én energiai mezőmet, ezek erők, amelyek ebben a formában mutatkoznak ki az én vágyamban, és rajzolják, mint egy képernyőn, a háromdimenziós és sokoldalú világ képét.

Ez így történik, mert az én megszerzési vágyam részekre osztja fel az általános adakozást, amelyet úgy nevezünk, hogy a „Fény”, a belső reakció többféle típusára és fokozatára. Ezek a reakciók alkotják a világ képét, amit látok és érzek. Ezért, már kezdettől fogva adták nekem adták ezt az érzékelést, amelyre nem kell, hogy előkészítsem magam. Van már nekem a megszerzési vágyam, és benne érzékelem ezt a világot. Ezen kívül, én látom a nagyméretű folyamatokat a természet kövületi, növényi és elő szintjén és közöttük. Valójában, a mi belső világunkról van szó, de az objektív neveket és a jelenségeket, a legalacsonyabb szintről vesszük, az ágazat és a gyökér alapelve szerint.

Amennyire jobban felemelkedek, közelebb kerülök a Fényhez, a vágyam rétegein keresztül. A legalacsonyabb helyen látom az „e világi” képét. Ezután én felemelkedek a következő szintre, azokra a vágyakra, amelyek közelebb vannak a Fényhez, és ezek az erők állnak előttem a parcufok, világok és szfírák formájában. És akkor én már látom mindenben a kapcsolatot az ágak és a gyökér között, és ehhez képest nevezem el ezeket a formákat, amelyet úgy érzek, mint vágyak és az erők közötti viszonyt, a párhuzamos nevekre a mi világunkból. Így teremtődött az ágak nyelvezete.

Ahogy emelkedek a spirituális szintre, a vágyaim is változnak. Más szavakkal, én változok, ilyenképpen emelkedek a részileg hasonló és azonos fokozatra a Teremtőhöz. Ha ez még csak az első fokozat is a 125-ből, én már egy bizonyos mértékben ebben élek. A következő lépcsőben, már a 2-ik fokozaton élek a 125-ből. Erre mondhatom azt, hogy én felfogok egy olyan formát, amely nem tűnik el. Ő teljesen adakozásra van irányítva, hasonló a Fényhez, és hozzátapadok. Én vagyok az edény, amelyet a Teremtő megtölt. Én a végtelenben vagyok, a Teremtőben. Beléptem az Ő mezejébe az én vágyaimmal, ez a felemelkedés az élet fokozatára, elmenekülés a „halál angyalától”.

Ezzel együtt, nem zavar engem az, hogy az első fokozatom állandóan a felfogásomban marad, egészen a felemelkedés végéig. Én le kell, hogy ereszkedjek hozzá, és maradjak benne, azért hogy korrigáljam a vágyaimat, és mindig pontosan tőle kell, hogy elkezdjem a felemelkedést.  Nem tudok a jelenlegi spiritualitás fokozatomról felemelkedni a következő szintre. Nekem szükséges leereszkednem, megkapjam a hozzáadott elromlott vágyat, és azután felemeljem annak a megfelelő magasabb szintjére.

Az összes romlott vágyak a legalacsonyabb szinten növekednek. Ennél fogva, ezek az erők rajzolják az e világi képét a vágyam képernyőjére, egyébként ez a kép mindig előttem kell, hogy legyen. Mert pontosan ebből az érzékeléséből fel tudok emelkedni akármelyik lépcső fokozatára, amely elvezet engem az Ein Szof világához.

BS

Szólj hozzá

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

77 queries in 0,131 seconds.